Az igazi szeretet arca

Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (1 János 4:9-10)

Amikor először táncoltam a mostani férjemmel, az orrom nagyjából a hónaljáig ért. A nyolcadikos ballagási bulin egyenes karokkal billegtünk a diszkógömb alatt, én pedig viccelődve megjegyeztem: remélem, aznap használt dezodort. Az arca azonnal elvörösödött, és ünnepélyesen kijelentette, hogy dupla adaggal biztosította magát.

Lábujjhegyre álltam, hogy kisebb legyen köztünk a különbség, de még a nyolcvanas éveket idéző, tupírozott és hajlakkal megkövesített frizurámmal együtt is magasabb volt nálam.

Persze akkor még nem tudtam, hogy azon az estén a középiskola tornatermében a leendő férjemmel táncolok. Azt sem sejtettem, hogy hat év múlva a diszkógömb fényét gyűrűk csillogása váltja fel, és megfogadjuk: életünk végéig szeretni fogjuk egymást.

Az esküvőnk napján már nem voltunk nyurga tinédzserek, de a vőlegényem még mindig huszonöt centivel magasabb volt nálam. Mégsem zavart, hogy leginkább csak a hónalját láttam — a tekintetem akkor a szeretet magaslataira szegeződött.

Néhány órával az esküvő előtt átadtam neki egy kézzel írt levelet, amelyben a jövőre vonatkozó reményeimet fogalmaztam meg:
„Bármi történjen is velünk az életben, a szerelmünk megmarad…”

Szép, költői mondat volt — olyan, mint amit Valentin-napi képeslapokon olvasunk. De harminchárom év házasság után rájöttem: a szerelemről alkotott elképzelésem nem volt teljes.

A szerelem valóban szent és nemes — de igazi mértéke nem a magasság, hanem az alázat. Az igaz szeretet nem magasba emelkedik, hanem lehajol.

Hiszen Isten azért küldte el Jézust, hogy megmutassa: az igazi szeretet lényege az önátadás.

Az igaz szeretet lehajol a konyhában a szemeteszsákért, és letérdel, hogy egy durcás gyerek szemébe nézzen.

Lehajol pelenkát cserélni, havat lapátolni, jóéjt-puszit adni és ölelést kínálni.

Lehajol a mosogatógép fölé és a beteg szülő ágya mellé. Lehajol a szenvedő baráthoz, és csendben térdelve imádkozik.

Az igaz szeretet az igazságosságot választja az önigazultság helyett, a szolgálatot a gazdagság helyett, az alázatot a gőg helyett.

Legyünk őszinték: az igazi szeretet nem címlapsztori. Nem képeslapvers. Nem filmszenzáció.
„Ez a szeretet: nem mi szerettük előbb Istent, hanem Ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.”

Isten nem vörös rózsacsokorral vallott nekünk szerelmet. Nem bonbont csomagolt, és nem virágos képeslapot küldött. Egyetlen Fiát adta — emberi testbe öltöztetve — és a Golgota keresztjén mutatta meg szeretetét.

Megdöbbentő igazság: Jézus a legmélyebbre hajolt le, hogy mi megismerhessük szeretetének legmagasabb csúcsát.

És amikor Krisztust Urunknak valljuk, szeretete bennünk válik teljessé. Ahogy a megalázkodó Megváltó otthonra talál a szívünkben, életünk hirdeti azt az igazságot, amelyet az egész világ hallani szeretne:

Az igazi szeretet formája nem a gyémánt.
Hanem a kereszt.

Kedves Jézus, köszönöm, hogy igaz és rendíthetetlen szeretettel szeretsz. Formálj bennem alázatos szívet, hogy tökéletes szereteted átragyoghasson az én tökéletlen életemen.
Ámen.

(forrás: https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2026/02/14/the-shape-of-true-love

fotó:pexels.com)