Mert a gondolataid rólam értékesek...

 

A gondolataid rólam nem  elvont eszmék.
A rólam való gondolataid mindig veled vannak.

Ez egyszerre megnyugtat és zavarba is ejt, mert ha állandóan gondolsz rám, akkor soha nem voltam kívül a figyelmeden — még akkor sem, amikor az életemben elfeledettnek éreztem magam.

Azt mondod, a rólam való gondolataid drágák.
Nem eltűrtek.
Nem csak elviseltek.
Nem csalódással terheltek.
Drágák.

Sokszor láttam már magam úgy, amiket fáj kimondani: tehernek, túl soknak, kevésnek, egy kudarcnak, akit csak a jó szándék tart egyben.

De Te azt mondod, hogy a rólam való gondolataid értékesek.
És nehéz ezt elhinni.

Mert tudom, milyen vagyok.
Tudom, hol török meg.
Tudom, hogyan formált meg a veszteség.
Tudom, hány imát hagytam félbe, mert elfáradtam.
Tudom, mennyi keserűség gyűlik bennem a válasz nélkül maradt kérdések miatt.

És mégis…
nem ezek határozzák meg, ahogyan gondolsz rám.

Ez azt jelenti:
soha nem hagytál el engem.

Ez a felismerés nagyon mélyen megérint.

Voltak idők, amikor annyira egyedül éreztem magam, hogy azt hittem, kiestem a látókörödből.
Amikor a fájdalom elhitette velem, hogy senki sem figyel igazán rám.
Amikor azt gondoltam, hogy más, fontosabb dolgokkal foglalkozol.

De a gondolataid rólam nem tűntek el.
Nem időszakosak.
Mindig valóságosak.

Veled maradnak akkor is, amikor én eltávolodom.
Amikor nem szólok.
Amikor azt hiszem, elfogyott a türelmed.

Nem múló pillanatok.
Hanem, állandóak.

És a legfontosabb: jók.

Nem a hibáimat sorolod.
Nem a gyengeségeimet keresed.
Nem azt nézed, miért kellene elfordulnod tőlem.

A gondolataid tele vannak irántam való jósággal -
olyannal, amit nem tudok kiérdemelni, és nem tudok elrontani.

Néha a gyász olyan, mintha csak azt látnám, amit elvesztettem.
De ha mindig gondolsz rám, akkor van egy hely, ahol a nevemet szeretettel mondják ki.

Kedvesen gondolsz rám, amikor én kemény vagyok magamhoz.
Reménnyel, amikor teljesen kifogytam.
Olyan szeretettel, ami nem függ attól, hogyan teljesítek vagy mennyire vagyok erős.

Nem kellett tennem semmit azért, hogy az elmédben maradjak.
Nem kellett bizonyítanom.
Nem kellett jobbnak lennem.

Ott vagyok, mert szeretsz.

Van valami nagyon megnyugtató abban, hogy amikor a gondolataim tele vannak félelemmel és kérdésekkel…
Te közben békével gondolsz rám.

Nem ingadozol.
Nem fordulsz el.
Nem mondasz le rólam.

Ott vagy.

Ez is része az üdvösségnek:
nemcsak az, hogy megszabadítasz a bűntől,
hanem az is, hogy megmentesz attól a hazugságtól, hogy nem számítok.

Mert számodra én

Nem vagyok mellékes.
Nem vagyok elfeledett.
Nem vagyok félretett.

Olyan ember vagyok,
akiről a Menny Királya nem feledkezik meg.

És ha belegondolok abba, hogy mindig így gondolsz rám,
akkor sokkal inkább hordozva vagyok, mint hittem.

Amikor összetörök a fájdalom alatt,
olyan karok tartanak, amelyek mindig is ismertek.

Amikor a legláthatatlanabbnak érzem magam,

akkor is kimondod a nevemet.

Amikor minden szétesik körülöttem,
még mindig velem van az az Isten,
aki nem feledkezik meg rólam.

Mert a gondolataid rólam értékesek.
Jók.
És mindig veled vannak.

És ha mindig ott vagyok a gondolataidban…

soha nem vagyok egyedül.

Inspiráció: Sarah Trent

Zsoltárok 139:17–18
Zsoltárok 40:5
Jeremiás 29:11
Ézsaiás 49:15–16
Ézsaiás 55:8–9
Jeremiás siralmai 3:22–23 
János 10:14
János 10:27–29
Rómaiakhoz írt levél 8:38–39
Péter első levele 5:7