Teret hagyni a csodáknak

"Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál."

Ézsaiás 55:9

Amikor kisfiú voltam, a vasárnapi iskolában a tanárok filcfigurákkal játszották el a Szentírás történeteit zöld flanelgrafikus háttéren.

Ez a kétdimenziós történetmesélési technika lehet, hogy egy lépés volt a történet egysíkú olvasatához képest, de sokan közülünk itt akadnak el az Istennel való kapcsolatunkban.

Sokak számára a Biblia Istene soha nem hagyja el a Biblia lapjait. Végül egy flanelgrafikus „isten” marad, aki soha nem tud lenyűgözni, lehengerelni vagy meghaladni bennünket. Ilyenkor le kell bontanunk és újra kell építenünk az Istenről alkotott képünket.

A teremtéskor Isten a saját képmására alkotott minket (1Mózes 1:27). Azóta mi a saját képmásunkra teremtjük Istent. Ez a mi ősi hibánk. Történelmünket, személyiségünket és politikánkat vetítjük ki Istenre. Tisztán emberi szempontok szerint gondolkodunk Istenről. Az eredmény egy olyan Isten - kisbetűvel -, aki úgy néz ki, úgy gondolkodik és úgy szavaz, mint mi. De amikor a teológiánkat a történelmünkön, személyiségünkön vagy politikánkon keresztül szűrjük meg, azt bálványimádásnak nevezzük.

Egy részünk olyan Istent akar, akit mi irányíthatunk. De amikor megpróbáljuk Istent bekeríteni, akkor kizárjuk Őt a perspektíváink és prioritásaink átalakításából. Nincs hely a titokzatosságnak vagy a csodáknak. A végén Isten egy lekicsinyített változatát kapjuk - aki nem elég nagy ahhoz, hogy legyőzze a hiányosságainkat, vagy nem elég jó ahhoz, hogy támogasson minket a fájdalom és a szenvedés során.

Egy bizonyos ponton sokan közülünk hitbeli válságot élnek át, mert kinövünk az Istenről alkotott egyszerű felfogásunkból. Ez ijesztő lehet, de a lelki növekedés szükséges szakasza. Ez az a báb, amely által a hernyóból pillangó lesz.

Mi lenne, ha elkezdenénk észrevenni a milliónyi apró csodát magunk körül? Mi lenne, ha elkezdenénk újra megismerni azt az Istent, aki ezeket a csodákat teremtette? Az Ézsaiás 55:8-9 azt mondja nekünk:

"Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál."

Isten a mi gondolataink és az Ő gondolatai közötti különbséget a világegyetem egyik oldalától a másikig terjedő távolsághoz hasonlítja. Amikor legutóbb ellenőriztem, a világegyetem egyik oldalától a másikig 93 milliárd fényév volt a távolság. Ez azt jelenti, hogy a legjobb gondolatod a legjobb napodon 93 milliárd fényévvel marad el attól, hogy milyen nagy és milyen jó Isten! Egyszerűen fogalmazva, a te „istened” túl kicsi.

Valójában mi van akkor, ha az összes problémád közül a legnagyobb problémád az, hogy kevéssé látod Istent? Talán itt az ideje, hogy kiszélesítsd az Istenről alkotott képedet, aki nagyobb, mint a nagy, közelebb van, mint a közel, és jóságosabb, mint a jó. Egy olyan Istenről, aki 93 milliárd fényévnyire van túl mindenen, amit kérni vagy elképzelni tudsz.

Istenem, köszönöm, hogy elég nagy vagy ahhoz, hogy legyőzd gyengeségeimet. Elég jó vagy ahhoz, hogy támogass engem. Elég közel vagy ahhoz, hogy most is velem legyél. Szeretnék fejlődni a korlátozott gondolataimből, amit Rólad vallok, és közelebb kerülni ahhoz, aki Te vagy. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2024/12/18/leaving-room-for-miracles

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/nyitott-biblia-unnepi-bokeh-hatterrel-29756533/