Karácsonyi fények

A világ teremtése is a sötétben megjelenő fénnyel kezdődött: "Legyen világosság!" - s Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Ebben a rendeződésben erők is csoportosultak, s rádöbbenünk, hogy a sötétség is egyfajta élet-tér. Természetesen sötét dolgok élet-tere. Dolgoké, amit nem lehet a világosságban csinálni, mondani...erők, szándékok, amik csak ott tudnak létezni, érvényesülni...titkos gondolatok, aljas gonosz tervek, rejteni valók, kaotikusak. Egyszer aztán olyan sűrűvé válik a sötét, hogy már nem bírjuk felmérni a körülöttünk lévőt. Már nem látjuk egymást, s nem látjuk magunkat sem. Magunkra maradt nyomorultakká váltunk, magányos bolygókká, céltalanul, utat tévesztve, mert sötét lett, nagyon sötét.

Félelmek szakadnak ránk. Félünk a múltunktól, mert vádol, a jelen erőnket túlhaladó feladataitól, s a jövő kilátástalanságától. Olyan sötétté vált minden a bűneset óta. Rejteni kellett az engedetlenséget a bokorba, a testvér-gyűlölséget a lesütött szempillák mögé, gyilkossági szándékot álnok magatartásban, hanghordozásba, s később rejteni a gyilkosságot, a földre ontott vért... Ó, de sötétté tette a bűn ezt a csoda-szépre teremtett világot, ezt az olyan tökéletesnek szánt emberi életet!

Ám ebbe a bűnsötét történelembe kis karácsonyi fények kezdenek bevilágítani. Jön majd az asszony Magva, aki a kígyó fejére tapos, és nem marad mindörökre így! A nép, amely sötétben jár, majd nagy világosságot lát, s azoknak, akik a halál árnyéka földjén laknak fény ragyog fel:

"Mert egy Gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lesz. És hívják nevét Csodálatosnak, Tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság Atyjának, Békesség Fejedelmének! Uralma növekedésének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy felemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!" (Ézs 9, 6-7)

Tovább sugárzik a távoli karácsony fénye, s egy pogány próféta arról szól, hogy "Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izraelből." (4Móz 24,17)

Isten maga jön a mennyből szabadítani, ezért a felkent Messiás az Immánuel (azaz: velünk az Isten) nevet viseli. S mivel - bár emberré lesz, de mégis - Isten, természetfeletti utakon érkezik: szűztől fog születni! (Ézs 7,14)

A sötétben csillogó, kis karácsonyi fények között immár várakozásban, Messiás-várásban telnek az évek, mikor újabb csillag hirdeti: Szülőföldje az efratai Betlehem lesz (Mikeás 5,2).

Hírt kapunk, hogy a Szabadító Messiás azért jön, hogy a szegényeknek örömöt mondjon, hogy bekösse a megtört szívűeket, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessen, a megkötözötteknek megoldást, hogy hirdesse az Úr jókedvének esztendejét. Jön, hogy a gyászolóknak örömöt adjon, hamu helyett ékességet, örömnek kenetét, dicsőségnek palástját, s csüggedt lélek helyett erőt (Ézs 61,1-3). Jön hatalommal, hogy kiszabadítsa az "erős" foglyait, mert Ő az erősebb, az Igazán Erős! Buzgó szerelmében szabaddá teszi a bűnfogoly embert, Isten fiainak szabadságát adja nekik...

szöveg: Vetés és aratás, 31-33. évfolyam

fotó: pexels.com