"...erősségetek"

"...csöndességben és reménységben erősségetek lett volna" - mondja a próféta, de vajon mit ért Ézsaiás erősség alatt? Miféle erő, erősség az, ami a csöndességben és a reménységben születik meg az ember szívében?

A bibliai erősség szó hősiességet, vitézséget jelent, mai nyelvre fordítva talán így mondhatnánk: hatékony cselekvés. Az ószövetségi királyokról sokszor ír efféle összefoglalókat a Szentírás: "Jóákház egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az ő ereje, vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében?" (2Királyok 13,8). Tehát itt ez a Jóákház, akinek voltak cselekedetei, voltak egyéb dolgai, és külön megemlítve volt neki ereje is (ez ugyanaz a szó, amit erősségnek mond Ézsaiás).

Bár eltelt párezer év, pont ugyanilyenek vagyunk mi is: életünk során cselekszünk mindenféle fontos dolgot (tanulunk, dolgozunk, családot alapítunk, gyermekeket nevelünk), vannak egyéb dolgaink (teszünk-veszünk, intézkedünk, rohangálunk), és néha - de tényleg csak időnként - vannak olyan periódusok az életünkben, amikor igazán hatékonyan tevékenykedünk. Úgy, hogy az maradandó és áldásos nyomot hagy a szívünkben, mások lelkében vagy a környezetünkben, amelyben élünk. Amikor nem csak rutinból cselekszünk, nem csak reagálunk az eseményekre, nem pusztán megtörténik velünk az életünk egy-egy időszaka, hanem a bennünk lévő erő, erősség árad ki környezetünkre, és mi magunk alakítjuk, formáljuk az eseményeket.

Az erősség nélküli élet legáltalánosabb problémája a 21. századi embernek. A csöndesség és reménység nélküli életre jellemző, hogy úgy érezzük, hiába hajtunk, hiába nyomjuk tövig a gázt, a valóságban nem történik elmozdulás. Mintha úgy autóznánk, hogy hatezres fordulatszámon pörgetjük a motort, de közben kinyomjuk a kuplungot is, ezért bár a motor bőg, az üzemanyag fogy, a masina erőlködik, az autó mégis egyhelyben áll. Pont ilyen a mai ember élete, és ezért érdemes Isten Igéjére hallgatnunk!

Hallottam egy különös sírfeliratról, amely valahogy így szólt: "Itt nyugszik XY, született 1946-ban, meghalt 1993-ban, élt két évet." Valami ilyesmiről, erről a két évről van szó, amikor Ézsaiás erősségről beszél. Gondoljunk bele; Jézus 33 évet élt, ám alig több mint három évet dolgozott nyilvánosan! Mindössze három év volt az életéből mindaz, amit nyilvánosan tett vagy tanított, a többi 30 évet szinte teljes homály fedi. És annak ellenére, hogy egész életében egyetlen sort sem írt le, semmilyen intézményt nem alapított, semmiféle kézzelfogható dolgot nem hagyott maga után, az a három év olyan erőteljes volt, hogy szabályosan a feje tetejére állította az egész világot, hatása kitörölhetetlen az emberiség krónikájából. Hogy miért? Mert Jézus bármit tett vagy mondott, azt az Atya akaratához igazította. Tehát az erősség, az igazi cselekvőképesség abban rejlik, hogy gondolataink, döntéseink Isten Igéjéhez igazodnak, a cselekvésünk és az ahhoz szükséges erő forrása az Istennel való kapcsolatunkhoz, és onnan indul útnak. Jézus bebizonyította, hogy az életnek nem a hossza, hanem a mélysége számít, és ezt a mélységet csakis a Teremtő személyes jelenléte tudja biztosítani a teremtmény életében.

Az adventben az a legkülönösebb számomra, hogy bár a hatalmas, mindenható Isten földre érkezését várjuk, karácsonykor egy pici, tehetetlen, gondoskodásra szoruló kisbabát látunk. Ez volna az a hatalmas Isten? Aki mindenható? Hiszen még enni sem tudna magától, és ha az édesanyja megeteti, tisztába kell tennie Őt! Igen, így jött el közénk Isten Fia, hogy 33 évvel később a golgotai kereszten ugyanilyen különös módon mutassa be Isten erejét, az igazi erősséget: "Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Isten ereje" (1Korintus 1,18)

Az Isten előtti elcsendesedésben és a benne való reménységben igazi erő van! Jézus csodálatos tettei és tanításai is kizárólag az Atya előtti elcsendesedésből és a benne való feltétlen reménységből eredtek. Bárcsak mindnyájan megtapasztalhatnánk ezt az erősséget!

 

 

szöveg: Bolyki László: Ragyogjon Világosság 

fotó: pexels.com