Az új év küszöbén

Az új év kapujában állva

töprengtem, hogy mi van belül,

s lelkem valót példázó tarka álma

ím, ezt adja jelül:

Láttam emberroskasztó szörnyű terhet.

Hogy bírom el? - mázsás nehéz.

De íme, felkapta, mint könnyű pelyhet

egy átfúrt, drága kéz.

Hallottam hangját zúgó zivatarnak.

Lesújt a vész - irtóztató!

De ím, véget vetett a vad viharnak

egy csendes, tiszta szó.

Aztán eltévelyítő, sűrű éj lett.

- Uram, elveszteni miért akarsz?!

De íme, kedvesen utamra fénylett

egy drága, nyájas arc.

Jézusom, tudom, valót mond lelkem álma,

velem arcod, kezed, Igéd.

El kishitűség! - bátran lépem át ma

az újév küszöbét.

 

 szöveg: Vetés és aratás, 31.-33. évfolyam

fotó: pexels.com