Nyisd ki az ajtót Isten ajándékai előtt

„Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak." (ApCsel 12:16).

Néha annyira elfoglaltak, figyelmetlenek vagyunk, vagy épp kételkedünk, hogy észre sem vesszük: amit kértünk imádságban, már ott kopogtat az ajtónkon.

Képzeld csak el ezt: Péter apostol börtönben van Jeruzsálemben, várva a tárgyalását. Két bilinccsel megkötözve- két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. Ekkor egy angyal jelenik meg Péter cellájában, és a láncok egyszerűen lehullanak a csuklójáról. Az angyal kivezeti őt az őrök mellett, miközben a börtönajtók maguktól kinyílnak. Amikor az utcára érnek, az angyal eltűnik.

„Ekkor Péter magához tért, és így szólt: "Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az Ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből...." (ApCsel 12:11).

Péter a börtönből János Márk házához sietett, ahol „a gyülekezet buzgón imádkozott érte Istenhez” (ApCsel 12:5). Amikor bekopogott, egy Rhodé nevű szolgáló ment ajtót nyitni. De ahogy meghallotta Péter hangját, annyira izgatott lett, hogy futott is, hogy elmondja mindenkinek – az ajtót azonban nem nyitotta ki.

De álljunk csak meg egy pillanatra! Vajon mit gondolt Rhodé? Hiszen odafent mindenki éppen azért imádkozott, hogy Péter szabaduljon ki a börtönből! Rhodé annyira meglepődött, hogy otthagyta az ajándékot – Pétert – az ajtó előtt.

És ugyanezt tették azok is, akik odafent imádkoztak. Ahelyett, hogy hittek volna abban, hogy az imájuk meghallgatásra talált, ezt mondták Rhodénak: „Elment az eszed! Ő azonban bizoygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: Az ő angyala az!” (ApCsel 12:15). Miközben találgatták, hogy mi történhetett, „Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak." (ApCsel 12:16).

Ahogy az új évhez közeledünk, érdemes elgondolkodni ezen a történeten. Néha Isten olyan dolgokat tesz, amiket vagy nem veszünk észre, vagy nem akarunk elhinni. Isten válaszol az imáinkra, de mi más magyarázatot keresünk arra, ami történik.

Más szavakkal: azt mondjuk, hogy „Istennek semmi sem lehetetlen” ( 1Mózes 18:14a, Máté 19:26 és Lukács 1:37), de legbelül talán nem hisszük el igazán. Megszokott kerékvágásban élünk – még az imáinkban is –, és elfelejtjük kinyitni a szemünket.

Isten nem azt akarja, hogy az életünket az Ő akaratán való töprengésben töltsük, hanem azt, hogy egy kalandokkal és bizalommal teli, csodás kapcsolatban éljünk vele, tele meglepetésekkel, örömmel és lehetőségekkel.

Az új év remek alkalom arra, hogy szélesre tárjuk az ajtót, és örömmel fogadjuk mindazt, amit Isten már most tesz az életünkben. Hogy minden reggel úgy ébredjünk, hogy közelebb akarjunk kerülni ahhoz az Istenhez, akinek semmi sem lehetetlen. A csodák minden nap körülvesznek minket. Ne fordítsd el a fejed, ne hagyd figyelmen kívül őket – és ne hagyd, hogy amit Isten már elvégzett az életedben, az ajtó előtt várjon rád, hogy észrevedd.

Istenem, köszönöm mindazt a csodát, amit az életemben véghezviszel. Az új évben szeretném kitárni az ajtót ajándékaid előtt. Segíts meglátni a mindennapok csodáit, figyelni rád, és élni a kapcsolatot veled. Jézus nevében, Ámen.

 

 

Forrás:

by Bob Goff

Open the Door to God’s Gifts

 December 16, 2024 Daily Devotion

www.proverbs31.org

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2024/12/16/open-the-door-to-god-s-gifts

Fotó: canva.com