Szívünk pásztora

„Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.”

Zsoltárok 23:1-3

Az éjszaka közepén csap le rám, felriadok, és éberen ülök.
A szorongás nem érti azt a finom célzást, hogy nem szívesen látott vendég. De a tudatalattim tudja, hogy valami nincs rendben. Elutaztam a városból munka miatt. Távol a megszokott környezetemtől - az otthonomtól és a férjemtől. Hogyan fogok boldogulni egyedül, az örvénylő gondolataimmal és fojtogató félelmeimmel?
Azon a napon háromszor is eszembe jutott a 23. zsoltár. És most, ahogy itt ülök, a paplan magamra húzva, felidézem a sorokat, lehunyom a szemem, és a Pásztorral vagyok.
„Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.” Zsoltárok 23:1-3
E csendes vizek mellett valóban megtalálom-e a Vigasztalómat, azt, aki le tudja csendesíteni bennem a túlcsorduló áramlatokat?
Megbízhatok-e benne, hogy kitartó és hűséges lesz a zúduló patakban is, amelybe beleesem? Ki fog-e húzni és lágyan a zöld legelőkre fog-e helyezni?
„Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget.”
Az Úr az én pásztorom. Gyöngeségemben Ő az erő. Ő az én védelmezőm. Ő az én békességem.
Elhagyja a nyáját, hogy eljöjjön az egyetlen elveszett bárányért. (Máté 18:12-14) Szándékosan keres meg minket.
Értünk jön.
Ő helyreállítja a lelkünket.
Az Úr az én pásztorom, csendes vizek mellett vezet engem, énekel nekem édes hangjával. Ő vezet engem bölcsességével, a közelében tart és megvigasztal, amikor a sötét völgyben járok. Nem félek a gonosztól, mert tudom, hogy ő velem van (Zsoltárok 23:4).
De ezzel vajon tényleg kiirtottam minden félelmet az elmémből és a szívemből? Az érzéseim mást mutatnak. Amikor aggódom, elszakadok a nyájtól, és egyedül bolyongok az elmém sötét zugaiban. Szem elől tévesztem a Pásztort, miközben gondolataim becserkészik az egész lényem, és pánik lesz úrrá rajtam.
De Ő megtalálja az utat hozzám, és a karjaiba zár. Megáll az örvényben is, ujjaival végig simít a hajamon, és addig marad, ölelve engem, amíg a sírás el nem alszik, és rá nem jövök, hogy Ő közel van. Közel van - az, aki megment engem az Ő nevéért, az Ő igazságáért, Ő soha nem fog elengedni.
Az Ő jósága és szeretete kísér életem minden napján. Ez garancia arra, hogy folytassuk az utunkat és ragaszkodjunk Hozzá. Így halljuk meg újra és újra az Ő énekét, emlékezve a hangjára. Az Ő szíve átöleli a mi szívünket. Az Ő szilárd szavai szólnak hozzánk, amikor mi képtelenek vagyunk beszélni.
Meghozhatjuk a döntést, hogy tovább megyünk, és bízhatunk abban, hogy Pásztorunknak ott van a botja, hogy lecsendesítse gondolatainkat és elűzze a félelmeinket.
Mondhatjuk Neki: Vezesd a szívünket, Jézus! Vezesd az elménket. Vedd el tőlünk a félelmeket és az aggodalmakat, amelyek kísérnek minket utunkon.
Az Ő vigasztalása vezet minket, és az Ő jelenléte a mi erőnk, amely lecsendesíti a viharokat. Találjuk meg Őt a zűrzavarban, a hétköznapokban és a csodákban.

Uram, köszönöm, hogy Te vagy az én jó pásztorom. Köszönöm, hogy mindig közel vagy, és hogy szemmel tartod a gondjaimat, könnyeimet és reményeimet. Kérlek, vezesd szívemet és elmémet, és segíts, hogy bízzak Benned, hogy az igazság ösvényein vezetsz engem a Te nevedért. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2022/10/03/shepherd-our-hearts

kép: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/termeszet-viz-sziklak-erdo-105170/