Jézus is sírt

„…és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!" Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!" 

János 11:34-36

Sokszor nincsenek szavak. Amikor a helyzet annyira szívet tépő, hogy a szíved legmélyén is érzed azt.

Ez történt velünk is, amikor hallottuk a híreket. Egy kisebb repülőgép eltűnt, és az egyetlen személy a fedélzeten egy fiatal pilóta volt, aki évek óta járt a gyülekezetünkbe. Csodáért imádkoztunk, de hamar kiderült, a legrosszabb rémálmunk vált valóra. Nem élte túl a repülőgép szerencsétlenséget.

Még csak 17 éves volt.

A felmerülő kérdésekre az összes „jó” keresztény válasz megvolt a fejemben…de nehéz volt ezt a hatalmas veszteséget a józan eszemmel felfogni.

Mint Krisztus követői, van reménységünk. Tudjuk, hogy Isten mindent a javunkra tud fordítani az Ő dicsőségére. Tudjuk, hogy Ő mindenható.

De attól még gyászolunk. Ez nem a hit vagy a bizalom hiánya. Ez az emberi szív reakciója az elesett világra. Lázár története azt mutatja meg nekünk, hogy még maga Jézus is gyászolt.

Nagyon sok oldalról meg lehet vizsgálni Lázár történetét. Jézus ismerte őt – nemcsak egy ember volt a tömegből, aki hallott a csodáiról. Egy barát volt, akivel sok időt töltöttek együtt. Tudjuk, hogy Jézus mindenkit szeretett, de a Biblia kifejezetten állítja, hogy „Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.” (János 11:5)

Jézus együtt vacsorázott Lázárral. Jézus ott találta magát egy nővérek között lezajló dráma kellős közepén Mártával és Máriával. Ismerte a családot, és ők is ismerték Krisztust. Személyesen.

Mindannyian tudjuk, hogy végződik a történet - Lázár nem marad a sírban. Jézus kinyilatkoztatta magát a következő szavakkal: Én vagyok a feltámadás és az élet.

De mindennek a közepén, élet és halál között, valami más is történt. „Jézus könnyekre fakadt.” (János 11:35)

Rögtön felmerül a kérdés…miért? Jézus tudta, hogy Lázár meg fog halni, de azt is tudta, hogy feltámad. Akkor miért sírt? Azonnal kezdhette volna azzal, hogy „ Lázár, jöjj elő”, de helyette nyilvánosan könnyekre fakadt.

A tudósok és a teológusok különböző elméleteket gyártottak erre. Viszont Jézus soha nem mondja el miért, szóval valójában nem is tudjuk az okát. De azt tudom, hogy örülök annak, amiért így tett. Arra emlékeztet, hogy vannak pillanatok, amikor nincs szükség szavakra. Nincs szükség magyarázatra vagy kinyilatkoztatásra. Ilyenkor egyszerűen csak teret engedünk a bánatnak.

Amikor nagyon nehéz és sötét időszakot éltem meg, egy barátom kitűnő tanácsot adott. Ami csupán annyiból állt, hogy merjem megélni az érzéseimet, bármik is azok. A gyógyulás jönni fog, csak később.

Mindennek megvan az ideje, még a gyásznak is. Amikor szomorú időket élünk meg, emlékezzünk arra, hogy a mi Megváltónk egy együttérző és megértő Főpap. A mi Megváltónk reményt és örök életet ad nekünk.

A mi Megváltónk könnyekre fakadt.

Drága Mennyei Atyám, néha az élet nagyon nehéz, de hálás vagyok, amiért a jelenléteddel Te mellettem vagy. Köszönöm a szeretetedet, és hogy reménykedhetünk benned. Jézus nevében, Ámen.

Igazság a mai napra:

• „Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt.” (Zsidók 2:14)
• „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsoltárok 46:1)

Anitha Abraham
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/09/28/jesus-wept

fotó: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/bekes-gondol-gondolkodo-hajnal-247314/