Amikor úgy érzed átnéznek rajtad és nem értékelnek
"Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat. " Cselekedetek 13:22 (RÚF)
Néha kicsit rossz kedvűen kelek fel reggelente. Minden kezdődik elölről. Ételt veszek, és megesszük. Kimosom a ruhákat és megint koszosak lesznek. Felmosom a padlót, de valamiért, mielőtt vége lenne a napnak. megint lehetne felmosni.
Többet tartogat az élet, a mindennapi teendőknél?
Egy nap, mielőtt még elkezdtem volna a napi rutinomat, elcsendesedtem. Valami hatalmas igazságot találtam a Bibliát olvasva, miközben egy kis pillantást vetettem Dávid életére. Azon tények ellenére, hogy Dávidban is ott volt a bűnre hajló énje, nem ismerték el a családban és mások miként tekintettek rá, Dávid mégis édes megnyugvást kapott Istentől. És ez elég volt számára.
Mindenki más figyelmen kívül hagyta. Isten kiválasztotta.
Idősebb testvérei számára Dávid fiatal volt- valószínűleg egy kártevő. Az apjának, Isainak, csak egy fia volt a sok közül. A bámészkodóknak puszta pásztorfiú volt. De Isten úgy tekintett Dávidra, mint Izrael leendő királyára. És nem egy akármilyen király. Az ő vérvonalából származott Jézus.
Mindenki más figyelmen kívül hagyta. Isten kiválasztotta.
Még az is említésre méltó, hogy Dávidot hogyan kenték fel Izráel jövőbeni királyának. 1 Sámuel 16-ban Isten elmondta Sámuelnek, hogy elutasítja Sault, mint királyt, és Jesse egyik fia közül választja ki helyettesét.
Gondolj azokra a személyiség jegyekre, amelyek Sámuel agyában valószínűleg átfutottak egy ilyen pozíció elnyeréséhez: legyen magas, okos, jó szónok, bátor, ápolt, jól nevelt, vezető személyiség. Sámuel néhány ilyen tulajdonságot Eliában, David testvérében látott meg: "De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van" (1 Sámuel 16:7, RÚF).
Sámuel arra kérte Isait, hogy állítsa sorba az összes fiát. Mindegyiket figyelembe kellett venni. Mégis, Isai nem hívta be Dávidot, aki a juhokat legeltette. Figyelmetlenségből? Előítélet miatt? Vagy ez egy tudatos döntés volt a részéről?
Mindenki más figyelmen kívül hagyta. Isten kiválasztotta.
Sámuel végignézte Isai fiait és megkérdezte, "… Itt van az összes fiad? " El tudom képzelni, hogy Isai egy furcsa hanglejtéssel válaszol „…Hátra van még a legkisebb... de ő éppen a juhokat őrzi" (1 Sámuel 16:11 a-b, RÚF). Aki az idejét az állatok gondozásával tölti, bizonyosan nem ő fog egy nemzetet vezetni.
Mindenki más figyelmen kívül hagyta. Isten kiválasztotta.
Amint Sámuel meglátta Dávidot tudta, hogy megtalálta őt, akit keresett. Dávidot felkenték királynak. De nem került azonnal a trónra. Sok évbe telt mielőtt, elismerte a világ Dávidot, mint királyt. Szóval hova ment Dávid, miután kinevezték királynak? Felkészítő iskolába? Kormányakadémiára? Katonai kiképzésre? Dehogy.
Visszament a pusztába és terelgette a juhait. Lebecsült feladatot végzett leendő király. A leendő király jellemét a mindennapi élet kiformálta, hogy felkészüljön az elhívására.
Csakúgy mint mi is. A büdös szennyes ruhák, koszos edények, taknyos orr, rossz helyre tett kulcsok, lejárt könyvtári könyvek, számlák és a még el nem küldött ajándékok forgatagában edződünk. Karakterünk épül. Szemléletünk csiszolódik, a lelkünk formálódik. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy azzá váljunk, akivé Isten formálni kíván bennünket.
Érezted már úgy, hogy a világ átnéz rajtad? Bátorodj fel – Isten kiválasztott téged, minket.
Mi nem csak feladatokat teljesítünk. Örökséget építünk. Isten Királyságát formáljuk. Nem csak a hivatásunk, hanem a családunk elhívásának megismerése is a folyamat része. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én tudva a fentieket a mindennapi teendőimre (igen, még a büdös szennyesre is) teljesen máshogy nézek.
Drága Atyám, Hálás vagyok azért, - még ha úgy érzem is, hogy időnként átnéznek rajtam, és nem értékelnek- hogy meg tudom ragadni azt a tényt, hogy Te kiválasztottál engem. Kérlek segíts, hogy meglássam a célját még a leghétköznapibb pillanatoknak is. És segíts abban, hogy egyedül az Úr véleménye számítson, amikor a mindennapjaimat élem. Jézus nevében, Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése