Vannak napok, mikor...

Vannak napok, mikor...
Nem idézel Szentírást.
Nem írod le imáid.
Nem tölti be a konyhát dicsőítő ének.

Csak épp túlélsz csendben.
Könnyektől duzzadt a szem.
Sok teher nyomja a szívet.

És ha őszinte vagy... erőd sincs kinyitni a Bibliát.

És kérded magadban... Vajon ez elég?

De aztán ott van ő.

 
A nő, ki tizenkét éve vérzett.

 
Gyenge. Elszigetelt. Kimerült.
Orvosok nem segítettek rajta.
Emberek lemondtak róla.
Minden oka megvolt azt hinni, hogy a gyógyulás sosem jön el.

De valahogy... 

Utolsó erejével nyúlt – 

A ruhája szegélyéhez ért.

És ennyi elég is volt.

Nem tökéletes imádság.
Nem hangos kiáltás.
Nem nagy színjáték hitéből.

Csak egy remegő kéz és egy szív, mely még hitt Benne.

Egy érintés.
És meggyógyult.

Mert Neki nincs szüksége tökéletességedre.
Ő csak arra vár, hogy kinyújtsd felé a kezed.

Így hát, ha ma csak a Nevét tudod suttogni...
Ha csak a kocsiban tudsz sírni csendben...
Ha ma csak egy lélegzetet tudsz venni, ha csak nyúlsz felé, ha csak egy könnycsepp gördül le... 

Az is elég.

Nincs túl messze.
Nem vagy elfeledve..
És ugyanaz a Jézus, ki felé fordult... 

Feléd is odafordul majd.

Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel! Lukács 8:48b

forrás: Emily Hampton

kép: BlessingBrush: https://www.etsy.com/listing/1656058758/jesus-heals-a-bleeding-woman-touched-the?epik=dj0yJnU9RktrSnItVHVYWTNHd2RmUFlxb0pWVktMLVNtRzJjRHImcD0wJm49RUdnLWVYakdyQ29uWGt6SmNEY1paUSZ0PUFBQUFBR2dlN2hR