Jézus soha sem veszít szem elől minket

 „Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül.”

Márk 6:47

Amikor az élet összekuszálódik, könnyen érezhetjük úgy, mintha a Megváltónk eltűnt volna.

Pontosan ilyen helyzetben találjuk Jézus tanítványait Márk evangéliumának hatodik fejezetében. Nem sokkal azután, hogy Jézus csodálatos módon megvendégelte az ötezer embert, a tizenkét tanítvány hajóra szállt, hogy elinduljon a következő város felé. De a szél erősen fújt, és a tenger viharossá vált. A tanítványok – ahogy Márk írja – „küszködtek az evezéssel”, miközben az élet valósága mintha teljesen ellenük fordult volna (Márk 6:48, NIV).

A „küszködésként” fordított görög szó, a basanizó (ejtsd: basz-an-id-zo), mélyebb jelentést hordoz: utalhat akár „gyötrésre” vagy „kínzásra” is. Ugyanez a szó szerepel a Máté 8:6-ban, ahol egy fiú szenved betegségétől, valamint a Márk 5:7-ben, ahol egy démoni megszállottságban lévő emberről olvasunk. Márk ezzel is hangsúlyozza, milyen komoly zűrzavart és megpróbáltatást éltek át a tanítványok.

Ez a vihar valóban félelmetes lehetett. A hullámok nemcsak magasra csaptak – mint ahogy azt talán te is láttad már háborgó tengeren –, hanem kiszámíthatatlanul, vészjósló erővel törtek rájuk. Nem tudták uralni a hajót, sem saját félelmüket. Teljesen kiszolgáltatottnak érezték magukat, és rettegtek.

És ki hibáztatná őket? Néha mi is úgy érezzük, túl nehéz nem engedni a félelemnek, igaz?

Mégis annyira hálás vagyok, hogy még ha mi el is veszítjük a reményt, Jézus soha nem veszít szem elől minket.

Miközben a tanítványok küzdöttek a csónakban, Jézus egy hegyen imádkozott. Onnan fentről látta őket a tó közepén.

„Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. Amikor látta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert szembefújt a szél, hajnaltájban elindult feléjük a tengeren járva, és el akart menni mellettük.” (Márk 6:47–48a)

Szeretném, ha megfigyelnénk Jézus válaszát a tanítványoknak, akik félelemmel – nem hittel – kiáltottak, amikor meglátták őt a vízen. A Szentírás azt mondja: „azonnal” megszólította őket, és így szólt:

„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Márk 6:50, NIV)

Nem korholta őket a félelmük miatt. Egyszerűen beszállt melléjük a csónakba.

És ugyanezt teszi veled és velem is. Nem hagy magunkra a félelmeinkben – belép a mi „csónakunkba”, hogy velünk legyen.

Az Ő jelenlétével pedig békesség érkezik. Az a Jézus, aki készséggel kinyilatkoztatta magát az embereknek a Bibliában, ma is ki akarja nyilatkoztatni nekünk békéjének teljességét és jelenlétének erejét.

Bármilyen szívfájdalommal nézel is szembe ma, imádkozom, hogy meglásd Őt.

Barátom, az Úr közel van. Biztonságban vagyunk. Szeretve vagyunk. Ő lát minket.

---

Uram, ahelyett, hogy megrettennék a saját kilátástalanságom közepette, segíts emlékeznem arra, hogy Te látsz engem, és soha nem hagysz magamra.

Add, hogy bátorságot merítsek abból a bizonyosságból, hogy Te eljössz hozzám, és jelenléted békességével átölelsz.

Jézus nevében, ámen.

Forrás: Proverbs 31 Ministries – „Jesus Never Loses Sight of Us” by Lysa TerKeurst

Fotó: pinterest