Biztos meggyőződés szerint élni.

"Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az."

Márk 11:23

Amikor Jézus szavait olvasom, a szívem hisz bennük – az elmém azonban kételkedik. Azt mondja: „Persze, elmozdíthatnánk azt a hegyet... de talán egyszerűbb lenne megnyitni a Google Mapset, és egyszerűen megkerülni. Valószínűleg biztonságosabb is. Keressünk inkább egy értelmesebb útvonalat.”

Így hát előveszem a telefonom, és miközben útvonalat keresek, a háttérbe szorul Isten dübörgő ereje – az az erő, amely képes, és hajlandó is, felemelni egy hegyet, és a tengerbe vetni, csupán azért, mert szeret engem… és mert kérem.

Amikor a lelki vereség spiráljába kerülök, a negatív elvárásaim csak olajat öntenek a tűzre. Talán te is voltál már ilyen helyzetben. Például amikor leépítések fenyegetnek a munkahelyen – ez nyomasztó és elkeserítő. Ilyenkor sokkal könnyebb a félelem és a csüggedés csapdájába esni, mint bízni abban, hogy Isten terve reményteli jövőt készít elő számunkra (Jeremiás 29:11). Pedig lehet, hogy a nehézségek épp egy jobb lehetőség kapuját nyitják meg – mégis, gyakran elszalasztjuk a földi mennyország ízét.

Amikor ebbe a körforgásba ragadok, Jézus igazságába kapaszkodom. Jézus a szeretet.

A szeretet türelmes, jóságos; nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. (1Kor 13:4–8a)

A szeretet soha el nem múlik.

Jézus soha el nem múlik.

És ha Krisztus Lelke – a dicsőség reménysége, a legnagyobb titok – bennünk lakozik… vajon ki fog elbukni? Mi nem.

Még ha hibázunk is, ha elesünk, ha megtapasztaljuk a fájdalmat és a kudarcot, akkor is részei vagyunk Jézus örök győzelmének. Ő már legyőzte a bűnt, a halált, és az ellenséget – értünk.

A Máté 14:22–33-ban Jézus arra hívja Pétert, hogy járjon a vízen. Péter ismerte Jézust: látta a csodáit, vele járt, együtt törte meg a kenyeret – közeli barátok voltak. Talán te is hallottad már, hogy Péter azért kezdett süllyedni, mert levette a szemét Jézusról. Sokan így gondolják – én is így hittem.

De a Szentírás nem ezt mondja. Azt írja: „Amikor Péter az erős szélre figyelt, megijedt, és süllyedni kezdett.” (Mt 14:30)

A szél és a hullámok ereje – a tengerrel kapcsolatos élettapasztalata – egy pillanat alatt elnyomta Jézusba vetett hitét. A vízbe fulladás réme erősebb volt, mint a szájával vallott szeretet.

Pedig Péter akart hinni. Mindenét otthagyta Jézusért. Látta a lehetetlent valóra válni újra meg újra.

És mégis… elsüllyedt.

Akkor nekünk vajon mennyi esélyünk van?

Mi is valljuk, hogy hiszünk a „vízen járásban”, de – Péterhez hasonlóan – nekünk sincs ehhez tapasztalatunk. Tisztában vagyunk a kockázatokkal, tudjuk, mit jelent a viharos tengeren kilépni egy csónakból.

És mégis… dönthetünk úgy, hogy kilépünk.

Még én is – aki rettegek a háborgó víztől, és hajlamos vagyok a tengeribetegségre – dönthetek úgy, hogy kimászom a csónakból, és kilépek az örvénylő tengerre. Nem nézek le. Egyenesen Jézus karjaiba tartok – ahhoz, aki feltámasztja a halottakat, és a vizet borrá változtatja.

És hiszem, várom, hogy nagy dolgokat fog tenni.

Jézus a vízre hív minket – de mi folyton emlékeztetjük magunkat arra, hogy emberek vagyunk.

A kegyelem azonban ezt mondja: „Nem számít. Csak higgy.”

Lépj ki a vízre. Ne nézz le. Ne kezdj okoskodni. A gravitáció itt nem uralkodik.

A fizika nem szabhat határt az Emberfiának.

Jézusom, túl sokáig küzdöttem a lelki kudarccal. Kérlek, segíts, hogy a szívem és az elmém egy irányba tartson. Add meg nekem a bizalmat, hogy bátran éljek a Te szeretetedben, tudva, hogy most is nagy dolgokat teszel az életemben. Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Proverbs31 Ministries Daily Devotion, Living a Confident Faith