Összpontosítsunk arra, ami igazán fontos

 Mi lenne, ha pontosan tudnád, hány napod maradt hátra?

Mi lenne, ha létezne egy kalkulátor, amely megmutatná, hogy van még 10 000 napod?
Vagy csak 1000?
Esetleg már csak 100?

Hogyan változtatná ez meg az életedet?
Még mindig aggódnál amiatt, amit valaki mondott rólad?
Könnyebben meg tudnál bocsátani, hogy a hátralévő napjaid ne teljenek el nehezteléssel?
Elmondanád a szeretteidnek, mennyire fontosak neked?
Felidéznéd a közös emlékeket, és újraélnéd velük azokat?
Vajon a viták gyorsabban elcsitulnának?
Többé nem pazarolnád az idődet olyanokra, akik nem bánnak veled jól?
Megtennéd végre azt, amitől eddig a félelem visszatartott?
Jobban élveznéd az élet apró örömeit?

Mélyebben lélegeznél?
Csodálnád a csillagos eget?
Megállnál hallgatni a gyerekeid kacagását?
Letennéd a telefonodat, és tényleg jelen lennél?
Megpróbálnál minél több jót tenni, amíg lehet?

Tudod, ez nem csupán egy gondolatkísérlet.
Ez a valóság.
A napjaink valóban meg vannak számlálva.

És mégis — gyakran nem élünk így.
Mintha hinnénk, hogy az élet végtelen.
Hogy mindig lesz még idő.
Pedig sokszor nem becsüljük meg a napokat.
Nem adunk hálát Istennek az apró dolgokért.
Nem élünk a jelenben, csak rohanunk a következő pillanat felé.

(Vagy ha hasonlóan érzed, mint én, ez nem csak néha történik meg.)

De mi lenne, ha tudnánk, mennyi időnk van még?
Lehet, hogy ez a perspektíva ijesztő — de mégis emlékeztet valamire:
Arra, hogy sokszor nem a lényeges dolgokra figyelünk.
Stresszelünk, hajtunk, aggódunk — olyan dolgok miatt, amik hosszú távon nem számítanak.

A földi élet rövid.
És nem ritkán nehéz.
De dönthetünk úgy, hogy máshová tesszük a fókuszt.
Arra, ami valóban számít.
Arra, ami nyomot hagy.
Nem kell tudnunk, hány napunk van még hátra.
Már ma elkezdhetünk így élni.

Tegyük félre mindazt, ami csak elvonja a figyelmünket.
És összpontosítsunk arra, ami igazán fontos.

~Kelli Bachara, The Unraveling Blog