Nem magányra lettünk teremtve

Ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszta életűek, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét.

(Titus 2:3-5)

Mindig ott voltam a templomban, amikor csak nyitva álltak az ajtók.

Felnőttként rendszeres templomlátogató voltam – ha nyitva volt, én ott voltam. Édesanyám számára különösen fontos volt, hogy részt vegyünk a gyülekezeti életben. Otthon is példát mutatott abban, hogyan lehet Istennel élő kapcsolatot ápolni: a mindennapokban is teret adott annak, hogy közösen időt töltsünk Istennel. Hűsége és következetessége mély nyomot hagyott bennem.

Még most is – miközben idős szüleiről gondoskodik, az unokáit segíti, és vezeti a háztartást – ugyanazokat a lelki szokásokat gyakorolja.

Fiatal nőként hálás vagyok, hogy ennek tanúja lehetek. Ő, és más női mentoraim is, életükkel hiteles példát mutatnak az Istennek való engedelmességben és a mindennapokban megélt hitben. Csendes, nem hivalkodó ez a példa – és ha nem figyelek, elfoglaltságom vagy közönyöm miatt könnyen elsiklok felette. De ha megállok egy pillanatra, sok bölcsességet meríthetek ezekből az asszonyokból, akik úgy döntöttek: nem a tökéletességre, hanem a hűségre törekszenek.

Életünk szorosan összefonódik azokkal, akik előttünk jártak, azokkal, akik utánunk jönnek, és azokkal is, akikkel nap mint nap körbevesszük magunkat. Lehetetlen úgy élni, hogy ne hassanak ránk a közeli kapcsolataink és a közösségünk.

Pál apostol is felismerte ezt Titusznak írt levelében. Titusz Krétára került lelkipásztorként, egy olyan közösségbe, amelynek életvitele gyakran szembement Krisztus tanításaival. A krétai keresztények inkább a környezetükhöz, mint Jézushoz igazították életüket. Ebben a helyzetben bátorította Pál az asszonyokat, hogy szent, Istennek tetsző életet éljenek:

„Az idősebb asszonyok szintén legyenek tiszteletre méltók magatartásukban, ne legyenek rágalmazók vagy a sok bor rabjai, hanem tanítsanak jóra. Neveljék a fiatalabb nőket arra, hogy szeressék férjüket és gyermekeiket, legyenek józanok, tiszták, háziasak, jóságosak, engedelmesek férjük iránt, hogy Isten igéje ne váljon gyalázatossá.”
(Titusz 2:3–5)

A mai társadalmunkban, amely a függetlenséget helyezi előtérbe, mégis lehetőségünk van arra, hogy tanuljunk az előttünk járó istenfélő nőktől. Szükségünk van egymásra.

• Anyaként nem kell egyedül végigjárnunk az anyaság útját.
• Feleségként nem kell egyedül megtanulnunk, hogyan tiszteljük a férjünket.
• Fiatal nőként nem kell egyedül felfedeznünk, mi Isten terve az életünkre.
• Özvegyként nem kell egyedül összeszednünk az élet darabjait.
• Idősebb nőként nem kell magányosan megélnünk az életünkben történő változásokat.

Nem kell mindezt egyedül cipelnünk, mert Istennel sosem vagyunk egyedül. Ő közösséget is adott nekünk – embereket, akikre támaszkodhatunk, akikre felnézhetünk, akiktől tanulhatunk. Felszerelt bennünket arra, hogy mentorokat találjunk, megosszuk egymással a küzdelmeinket, és növekedjünk a bibliai nőiességben. Élhetünk szeretve.

Atyám, mutasd meg, kitől tanulhatok ebben az életszakaszban, és kinek mutathatok példát, akit Te bízol rám.
Jézus nevében, Ámen.

(forrás: https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/05/20/were-not-made-to-walk-alone
fotó:pinterest.com)