Kitartás Isten mellett, amikor az élet zűrzavarosnak és bizonytalannak tűnik

Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.

I.Mózes 32:29

„Amikor Isten mélyen munkálkodik az életedben, sok mindent nem tudsz megmagyarázni. Van egy bizonyosságod Őbenne, mégis nem látod, hová vezet. Rendíthetetlen reményed van, de közben könnyek között imádkozol. Hála tölti el a szívedet, ugyanakkor az állhatatosságot tanulod. Nem tudod, mi következik, de egyet biztosan tudsz: amit Isten tesz, az örökre megváltoztat.”

Ezeket a szavakat egy olyan időszak közepén írtam, amely minden elképzelésemet felülmúlta. Éreztem, hogy Isten elhív abból a munkából, amit szívből szerettem, de fogalmam sem volt, mi vár rám. A következő napokban megrekedtnek és fájdalmasan elveszettnek éreztem magam. Teljes erőmmel Istenbe kapaszkodtam, de az Ő tervei rejtve maradtak előttem. Vágytam a tisztánlátásra, de csak egy halvány bizonyságot éreztem: hogy Isten még mindig munkálkodik, még a pánikba esett szívem ellenére is.

Talán te is most éled a saját „köztes időszakodat”, amikor nehéz megragadni Isten tervét, de mégis elszántan kapaszkodsz Belé. Ezek azok a szent pillanatok, amikor birkózunk Vele.

Birkózni valakivel azt jelenti, hogy közel vagy hozzá – fájdalmasan közel. A küzdelem zűrös, kimerítő, minden erődet igénybe veszi.

Gondolj csak Jákóbra az 1Mózes 32-ben: ott állt a múltja és a jövője között, és nem tudott továbblépni. Isten bármilyen módon közbeavatkozhatott volna, de Ő a birkózást választotta. Jákob pedig nemcsak küzdött, hanem közben elengedte az irányítást – azt az irányítást, amelyhez addig görcsösen ragaszkodott.

Ismerős érzés, ugye?

De nem maga a küzdelem volt a lényeg. Miután Jákob egész éjjel viaskodott, áldást kért – és kapott is: „Nem Jákob lesz többé a neved, hanem Izrael, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél” (1Mózes 32:28).

Amikor a küzdelem véget ért, Jákob ugyan sántikálva, de új identitással távozott. Nem a körülmények változtak meg, hanem Jákob maga. Ő azt akarta, hogy Isten távolítsa el a nehézséget, de Isten azt akarta, hogy Jákob változzon meg.

Kedves Barátom, a te küzdelmed sem hiábavaló. Ahogy Jákobot is megjelölte a harca, úgy téged is formálni fog a küzdelmed – nem vereséggel, hanem Isten átalakító munkájával. Tudom, mert én is átéltem.

Az az időszak, amelyben elveszettnek és összetörtnek éreztem magam, végül az a hely lett, ahol Isten valóban találkozott velem. Nem kaptam meg a vágyott válaszokat, de kaptam valami sokkal értékesebbet: mélyebb bizalmat Őbenne. A birkózás nem arról szólt, hogy hová tartok – hanem arról, kivé válok közben.

Lehet, hogy most nem látod, mi következik, de ebben biztos lehetsz: Isten nemcsak a körülményeiden munkálkodik – rajtad is. A küzdelmed nem Isten távollétének, hanem az Ő közelségének a jele.

Tarts ki! És amikor majd visszanézel erre az időszakra, látni fogod: soha nem voltál egyedül.

Uram, hiszem, hogy most a birkózás idejét élem, és nem értem teljesen, mit munkálsz bennem. Segíts, hogy hűséges maradjak Hozzád, még akkor is, amikor nehéz. Változtass meg ezen az úton, és emlékeztess, hogy a Te munkád az életemben mindig jó. Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Proverbs31 Ministries Daily Devotions, 

Holding On to God When Life Feels Messy and Unclear

April 24, 2025, By Ashley Morgan Jackson

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/04/24/holding-on-to-god-when-life-feels-messy-and-unclear