A gyásztól a dicsőségig: A nők, akik futva vitték a jó hírt
„Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.”
Máté 28:8
Az első húsvét vasárnapján néhány asszony útra kelt, hogy illatszerekkel megkenje Jézus testét… de amit ott találtak, az maga volt a csoda.
Egy ragyogó fehér ruhás angyal jelent meg nekik, és elmondta: Jézus feltámadt a halálból. Az angyal megmutatta nekik, hol feküdt korábban Jézus, majd elküldte őket, hogy vigyék el a hírt a tanítványoknak. Ezek az asszonyok lehetőséget kaptak arra, hogy Isten dicsőségére fussanak – és éltek is vele (Máté 28:2–8).
Középiskolai atlétikaedző vagyok, abban az iskolában, ahová a lányaim is járnak. Az egyik tanítványomnak van egy pólója, amelyen ez áll elöl: „Úgy futok, mint egy lány”, hátul pedig: „Próbálj meg utolérni!” Valahányszor meglátom rajta ezt a pólót, mindig mosolyt csal az arcomra. Ez egy frappáns válasz azoknak, akik szerint a lányok lassabbak a fiúknál.
Mégis, mindig azt tanítottam a lányaimnak, hogy nem azért futunk, hogy bárkit legyőzzünk vagy bizonyítsunk. Azért futunk, hogy Istent dicsőítsük.
Amikor Máté leírja a sírnál történteket, így idézi az angyalt: „Menjetek gyorsan, és mondjátok meg a tanítványainak: Feltámadt a halálból, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok! Íme, megmondtam nektek.” „Erre ők félelemmel vegyes örömmel elrohantak a sírtól, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak” (Máté 28:7–8).
Isten sokféle módon bejelenthette volna Fia feltámadását – de Ő úgy döntött, hogy először egy angyalt küld azokhoz az asszonyokhoz, akiknek életét Jézus már teljesen megváltoztatta.
Az evangéliumok szerint ezek között az asszonyok között ott volt Mária Magdolna, akiből Jézus hét démont űzött ki; Mária, Jakab anyja; Salómé, Jakab és János édesanyja; valamint Johanna, Kúza – Heródes egyik szolgájának felesége, akit Jézus meggyógyított, és aki később segítette is a szolgálatát (Máté 28:1; Márk 16:1; Lukács 24:10). Ezek az asszonyok Jézussal jártak, mellette éltek, hallgatták tanításait. Ott voltak, amikor megfeszítették, és ott voltak, amikor eltemették (Máté 27:55).
A nyitott sírnál ők hajoltak be először, hogy saját szemükkel győződjenek meg róla. És ők voltak azok is, akik örömmel futottak, hogy elmondják a jó hírt.
El tudod képzelni, milyen fájdalmat és reménytelenséget éreztek néhány nappal korábban? Érezted már azt, hogy minden elveszett – majd mégis jó hírt kaptál?
Képzeld el őket, ahogy felkapják szoknyájukat, és teljes erejükkel futnak, szinte szárnyalva, míg végül Jézus lábaihoz nem érnek, és leborulnak előtte imádva Őt (Máté 28:9–10). Úgy futottak, ahogy Isten teremtette őket – örömmel, hittel, a feltámadásról beszélve – és mi is ugyanígy megtehetjük.
Drága Jézus, hálával és reménységgel telik meg a szívünk, amikor arra gondolunk, hogy Te az életedet adtad értünk. Kérünk, adj bátorságot, hogy mi is elmondjuk másoknak, mit tettél értünk. Jézus nevében, Ámen.
Forrás:
From Grief to Glory: The Women Who Ran To Share the Good News - Daily Devotion
By Dorina Lazo Gilmore-Young
APRIL 20, 2025
Megjegyzések
Megjegyzés küldése