A bizalmat választom... Az engedelmességet választom...
Eljött az idő, amikor Jézus otthagyta a galileai szolgálatát, és elindult Jeruzsálembe. Egy olyan útra lépett, amely a keresztre feszítésével és feltámadásával teljesedett ki.
Eljött Jézus halálának ideje, és ezt Ő is tudta.
A Lukács 9:51-ben ez áll: „Amikor közeledett az idő, hogy felmenjen a mennybe, Jézus eltökélten elindult Jeruzsálembe.”
A görög itt szó szerint azt jelenti, hogy „arccal Jeruzsálem felé vette az irányt”.
A céljára összpontosított.
De csak napokkal később, amikor a gesthemeni kertben várta, hogy letartóztassák, ezt olvassuk: „És mivel szorongott, egyre komolyabban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a vércseppek, amelyek a földre hullottak”. Lukács 22:44.
Jézus rendíthetetlenül követte az életére vonatkozó tervet.
De ettől még nem lett félelem nélküli.
Úgy gondolom, hogy azoknak, akik félelemmel és szorongással küzdenek, a következő igazságot igazán meg kell érteniük:
A hitünk nem szünteti meg a valódi emberi félelmet.
Az érzelmeink meginognak.
Nem kell mindig erősnek lennünk,
hanem mindössze engedelmesnek kell lennünk.
Meg kell ragadnunk azt az Istentől kapott erőt magunkban, hogy bármennyire is ijesztő vagy nehéz, mégis megéri megtenni azt az embert próbáló és félelmetes dolgot amivel szembe nézünk, mert a legbensőnkben tudjuk, hogy Isten nem azért enged meg nehézségeket az életünkben, hogy elhagyjon minket.
Jézus tudja, hogy mit érzel, barátom.
Ő adja minden idők leghitelesebb példáját, amely megmutatja nekünk, hogy a félelem jelen lehet az életünkben, azonban nem a félelemé az utolsó szó.
Ez a húsvéti időszak olyan egyértelmű emlékeztető számunkra, amely segít, hogy "szembe tudjuk állítani az arcunkat" azzal, amely ránk vár, függetlenül attól, hogy mekkora félelem is szorongat bennünket.
És ekkor ki tudjuk jelenteni, hogy: „Isten útját választom”.
A bizalmat választom. Az engedelmességet választom.
Meg fogod tudni tenni, még ha félve is a rád váró nehéz dolgot.
Mert annak tudatában lehetsz, hogy ugyanaz a Lélek, amelyik Jézusban él, benned is él.
~Kelli Bachara
Eljött Jézus halálának ideje, és ezt Ő is tudta.
A Lukács 9:51-ben ez áll: „Amikor közeledett az idő, hogy felmenjen a mennybe, Jézus eltökélten elindult Jeruzsálembe.”
A görög itt szó szerint azt jelenti, hogy „arccal Jeruzsálem felé vette az irányt”.
A céljára összpontosított.
De csak napokkal később, amikor a gesthemeni kertben várta, hogy letartóztassák, ezt olvassuk: „És mivel szorongott, egyre komolyabban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a vércseppek, amelyek a földre hullottak”. Lukács 22:44.
Jézus rendíthetetlenül követte az életére vonatkozó tervet.
De ettől még nem lett félelem nélküli.
Úgy gondolom, hogy azoknak, akik félelemmel és szorongással küzdenek, a következő igazságot igazán meg kell érteniük:
A hitünk nem szünteti meg a valódi emberi félelmet.
Az érzelmeink meginognak.
Nem kell mindig erősnek lennünk,
hanem mindössze engedelmesnek kell lennünk.
Meg kell ragadnunk azt az Istentől kapott erőt magunkban, hogy bármennyire is ijesztő vagy nehéz, mégis megéri megtenni azt az embert próbáló és félelmetes dolgot amivel szembe nézünk, mert a legbensőnkben tudjuk, hogy Isten nem azért enged meg nehézségeket az életünkben, hogy elhagyjon minket.
Jézus tudja, hogy mit érzel, barátom.
Ő adja minden idők leghitelesebb példáját, amely megmutatja nekünk, hogy a félelem jelen lehet az életünkben, azonban nem a félelemé az utolsó szó.
Ez a húsvéti időszak olyan egyértelmű emlékeztető számunkra, amely segít, hogy "szembe tudjuk állítani az arcunkat" azzal, amely ránk vár, függetlenül attól, hogy mekkora félelem is szorongat bennünket.
És ekkor ki tudjuk jelenteni, hogy: „Isten útját választom”.
A bizalmat választom. Az engedelmességet választom.
Meg fogod tudni tenni, még ha félve is a rád váró nehéz dolgot.
Mert annak tudatában lehetsz, hogy ugyanaz a Lélek, amelyik Jézusban él, benned is él.
~Kelli Bachara
Megjegyzések
Megjegyzés küldése