Egy gyöngéd érintés

„Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!”

Mk 1,41

Második gyermekem születésénél nem tartott hosszú ideig a vajúdás, az első fájás után két órával már a szülőszobában voltam előkészítve a kitolásra. Meglepett és kimerített a fájdalom intenzitása. Mivel gyorsan zajlott az egész, nem kaptam semmilyen fájdalomcsillapítást.
Míg bal kezemet a férjem tartotta kezében, felnéztem a fiatal nővérre, aki a jobb oldalamon állt, és segített a szülés levezetésében. Egy kíméletlen összehúzódás után megkérdeztem: „Megfogná a kezemet?” Rám mosolygott, és megfogta a jobb kezem, mialatt a fájdalom egy újabb hulláma hömpölygött végig a testemen.
Szánalmasan hangozhatott a kérés, de ott és akkor szükségem volt az ő megerősítésére.
Van valami a testi érintésben, ami jóleső érzést, biztonságot nyújt ebben a bizonytalan világban. Az Újszövetség tele van olyan jelenetekkel, amikor Jézus megérint valakit: megvetett asszonyokat, a lábánál hancúrozó gyermekeket, leprásokat, akik szégyellték az arcukat.
Virtuális kapcsolatokkal teli világunkban, mikor elektronikus eszközökön át beszélgetünk, és rettegünk az illetéktelen érintésektől, vajon nem veszítjük-e el a testi kapcsolatot egymással? Isten úgy alkotott minket, hogy vágyjunk az érintésre. Mind érzelmi, mind testi egészségünk számára meghatározó. A babáknak létfontosságú az érintés agyuk megfelelő fejlődéséhez, a gyermekeknek egészséges érzelmi világuk kialakulásához. A tudósok alapvető fontosságúnak tartják az érintést az agyi idegsejtek hálózatának programozásához, rugalmasságához.
Ideje volna odafigyelni, hogy helyénvaló, szeretetteljes érintéssel kinyúljunk egymás felé. Szükségünk lenne rá, és mégis furán érezzük magunkat, amikor elfogadjuk, vagy felajánljuk az érintést. Közvetlen családtagjaimnak nem jelent problémát, a gyermekeim rengeteg testi gyöngédséget kaptak. De nekem tudatosan kell figyelnem rá, hogy kedvesen, kreatívan kinyúljak mások felé.
Az Újszövetséget olvasva felfedeztem, hogy az első keresztények nagyon szeretetteljesen érintkeztek egymással. Az ApCsel 20 végén egyenesen azt olvassuk, hogy minden híve megölelte, megcsókolta Pált, mikor elbúcsúzott tőlük. Pál biztatta is a keresztényeket, hogy szent csókkal üdvözöljék egymást.
Tudom, hogy nem mindenki fogadja szívesen ezt a közelséget, de igyekeznem kell, hogy az egészséges érintést beiktassam kapcsolataimba. Legyen bár egy ölelés, a fej megérintése, egy simogatás a karon vagy egy szent csók, az érintésre szükségük van az embereknek. Talán ha az egészséges érintés nagyobb szerepet kapna az emberek között, kevésbé állna fenn a veszélye, hogy nem megfelelő módon próbálják kielégíteni gyöngédség utáni vágyukat.
Miért-miért nem, Isten úgy alkotott minket, hogy szükségünk van mások érintésére. Legközelebb, ha olyan társaságban vagy, akár egy templomi összejövetelen, akár egy családi eseményen, próbáld meg, hogy a felnőttek közül két-három embert megajándékozol egy érintéssel. Te tedd meg az első lépést, ne várd, hogy ők közeledjenek.

Uram, tudom, úgy alkottál, hogy igényeljük mások érintését. Nem mindig könnyű belátni, hogy szükségünk van rá, hogy valaki megfogja a kezünket, vagy átöleljen. Segíts, hogy jobban oda tudjak figyelni a körülöttem élők ilyen igényeire, és természetes módon tudjak kedves érintéssel nyúlni feléjük. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: A Gentle Touch
Encouragement for today, 2013.07.02.
www.proverbs31.org

fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu

fotó:https://www.pexels.com/hu-hu/foto/ferfi-szemely-kezek-homaly-808960/