Belefáradtál a várakozásba? Emlékezz erre!

 "Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem," (ApCsel 1:4 )

"Mi ez a várakozás?" Kiáltottam ki a kocsi ablakán, majd visszahúzódtam. Talán senki sem ismerne fel a napszemüvegem mögött.

Szégyenérzet suhant át a mellkasomon. Miért volt a reakcióm ennyire aránytalan a helyzethez képest? Talán többről volt szó, mint a tennivalók listája, ami fokozta a türelmetlenségemet, miközben a nyakamat az ablakon kifelé csóváltam. Nem láttam az előttem álló túlméretezett járműtől.

A frusztráció könnyekké változott, amikor rájöttem, hogy az életem oly sok területén - különösen a munkámban - elakadtam. Bármennyire is próbálkoztam, az ajtók folyton bezárultak. Az autómban ülve csak arra emlékeztetett, hogy az álmaim is várakozó állásponton vannak. Dudálni akartam, de nem csak az előttem haladó járművekre, hanem Istenre is. Miért nem válaszolt a könyörgéseimre, esedezéseimre és kéréseimre?

Mindannyiunknak vannak olyan időszakjai, amikor érezzük a várakozás fájdalmát, vágyakozását, kellemetlenségét.

Várni, hogy találkozzunk "az igazival".

Várunk arra, hogy gyerekeink legyenek.

Várni arra, hogy lássuk, hogy a kezelés beválik-e.

Várni az előléptetésre vagy arra, hogy az a személy megváltozzon.

A várakozás nemcsak a hitünket, hanem a türelmünket is próbára teszi.

Ahogy a várakozási időszakom alatt Isten Igéjéhez fordultam, Jézus egyik utolsó parancsa a tanítványaihoz megragadta a figyelmemet: "Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem," (ApCsel 1:4 )

Senki sem akart Jeruzsálemben várakozni. Az volt az a város, ahol a tanítványok zárt ajtók mögé bújtak a vallási vezetők elől, akik megölték Jézust. (János 20:19) A hívőket üldözték; sokkal egyszerűbb lett volna helyette egy vidéki helyen elrejtőzni.

Miért várakoztatta meg őket Jézus egy olyan helyen, ahonnan inkább elmentek volna? Mert Jeruzsálem volt az a hely, ahol szüksége volt rájuk.

Napokkal később, pünkösd napján emberek ezrei gyűltek össze Jeruzsálemben az elsőáldozók ünnepére. Észrevétlenül áradt át a Szentlélek a hívőkön. Olyan nyelveken beszéltek, amelyeket soha nem tanultak. Hirdették az evangéliumot. (ApCsel 2:1-41)

A zsidó hívők tudták, hogy ez nem egy átlagos nap. Generációk óta ünnepelték az elsőáldozók ünnepét. De az egyház ezen a születésnapján megtestesítették azt, amiről az ünnep szólt - élvezték Isten aratásának első gyümölcsét -, amikor több mint 3000 új hívő sietett megismerni Krisztust.

A várakozás, amikor kevés irányításunk van, sebezhetőnek és veszélyesnek tűnhet. Néha azonban, amikor a legkevésbé számítunk rá, rájövünk, hogy Isten talán valami jót tesz a várakozás közepette.

Aznap valami jó történt a várakozásom alatt a kocsisorban. Egy örökkévalóságnak tűnő idő után a forgalom kezdett előrehaladni. A várakozást egy csoport tinédzser jelentette virágokkal. Uhhh, még egy iskolai adománygyűjtés, sóhajtottam. Erre nincs időm.

Mosolyt színleltem, és továbbhajtottam.

Később aznap megtudtam, hogy azok a tizenévesek összefogtak egy helyi virágüzlettel, hogy 300 csokor virágot adjanak szét - ingyen. Ha csak letekertem volna az ablakot, két csokrot kaptam volna, egyet magamnak, egyet pedig egy barátomnak.

Szeretem a virágokat.

Ha elfáradtál a várakozástól, emlékezz erre: Isten talán pont ott van veled, ahol lenned kell, olyan okokból, amelyeket még nem láthatsz.

Uram, amikor várakozom, a frusztráció gyakran elzárja a perspektívámat. A mai várakozás kényelmetlen helyén segíts nekem hinni abban, hogy Te munkálkodsz az érdekemben, még akkor is, ha még nem látom a bizonyítékokat. Kérlek, add meg nekem a bátorságot és az erőt, amire szükségem van, hogy várjak a Te időzítésedre és jóságodra. Jézus nevében, Ámen.

Forrás:

Laura Lacey Johnson

Daily Devotion
Weary From Waiting? Remember This!

MARCH 17, 2023

www.proverbs31.org

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2023/03/17/weary-from-waiting-remember-this

Fotó: canva.com