Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!

"Akarsz-e meggyógyulni?" ….Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt.

János ev. 5:6, 8-9a

Egész életemben küzdöttem a félelmeimmel. Sőt nem is olyan régen olyan időszakot éltem meg, amikor a félelem teljesen beszippantott, mert:

Leuralta a gondolataimat.

Leuralta a cselekedeteimet.

Meghatározta a nézőpontomat.

És teljesen meghatározta az érzelmeimet.

Húsz éven át könyörögtem egy azonnali gyógyulás csodájáért, amit nem kaptam meg. Nagyon szerettem volna, ha Isten megszabadít a félelem érzésétől, mely foga tartott.

Csodák történtek a környezetemben. Miért én maradtam ki?- küszködtem magamban. Miért élt más meg csodás szabadulásokat, miközben én félelmetes sötétségben vesztegeltem? Miért választott és rendelt Isten erre a sorsra engem?

A legnehezebben megemészthető kérdés számomra az: „Isten miért nem engem választott?” volt.

Igen. Én valóban megfogalmaztam, sőt időnként mérgesen oda is dobtam ezeket a mondatokat, (időnként cifrábbakat is) Istennek, mert úgy éreztem Isten direkt nem ment meg vagy óv meg engem, vagy nem segít nekem, mert nem érdekli mi történik velem. Abban a tévhitben éltem, hogy annak ellenére, hogy a környezetemben igazán csak én kerestem Istent hűségesen, az Ő válasza mégis egy nagy semmi volt.

Így hát az egyedüli logikus megoldásnak az tűnt, hogy nem fogok többé bízni Istenben. Ha Ő nem gondoskodik rólam, akkor majd én gondoskodni fogok magamról, - gondoltam.

Így is tettem…. mindaddig míg össze nem roskadtam.

Az lett az eredménye a próbálkozásomnak, hogy rádöbbentem a tehetetlenségemre, arra, hogy mennyire nem vagyok képes segíteni önmagamon, és mennyire képtelen vagyok megváltoztatni a dolgok alakulását. 

Épp ebben a helyzetben találjuk az Evangéliumban említett embert is:

Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?"A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. (János ev. 5:2-9a)

Ez az ember tudta jól mit jelent a szenvedés, tudta milyen érzés az, amikor levegőnek néznek valakit és megfelejtkeznek róla.

Emberi szemszögből szemlélve az életét, ez igaz is volt.

Azt azonban nem tudta, hogy Isten nem felejtkezett el róla, és el fog jönni az az idő, amikor Ő is meggyógyul majd.

Miért várt Isten ilyen sokáig? Miért nem gyógyította meg az embert már évekkel korábban?

Azért barátaim, mert Isten cselekedetei sokkal többek annál, mint amit látunk vagy ami éppen körülöttünk vagy bennünk történik. A mennyben elhatározott célok sokkal hatalmasabbak, mint amit elménkkel felfoghatnánk.

Mert végső soron, minden aminek valódi és maradandó értéke van, az Istent fogja dicsőíteni az életünkön keresztül, és megérinti a sötétségben élő megfáradt világot, mindazokat, akik még nem ismerik Őt.

Isten esetleg felhasználja életünk darabkáját a nagyobb jó érdekében? Hát…. igen, mindenképpen… Mi pedig meglepődünk, csalódunk és megtévesztettnek gondoljuk magunkat a dolgok alakulása miatt, annak ellenére, hogy Istenhez tartozunk. Elfelejtettnek érezzük magunkat, úgy gondoljuk, hogy az ár ide-oda csapdos bennünket, mi pedig a félelemtől összeroppanunk.

De ha Isten ígéreteire emlékezünk, akkor megerősödhetünk a következő igazságokban:

Isten nem felejtkezett meg rólunk. (Ézsaiás 44:21)

Megkaptuk Isten Szent Lelkét, aki vezet bennünket (2 Tim.1:7, János 16:13)

Nincs miért félnünk (Ézsaiás 41:10)

Isten kulcsfigurává tett téged a megváltási tervében. Hogy fogja ez a tény a Róla alkotott hitedet formálni, miként fogod az életedre vonatkozó ígéreteit és célját megragadni?

Korábban úgy gondoltam a gyengeségemre mint egy mankóra, amelytől meg kell szabadulnom, hogy ismét normálisnak érezzem magam. Most már tudom, hogy éppen a gyengeségemben fogja Isten bemutatni az Ő életet megváltoztató, minden félelmet elűző dicsőségét.

És drága barátaim, amikor ez megvalósul, akkor válunk majd mi magunk egy valódi csodává.

Istenem, segíts meglátnom a Te igazságomat a gyengeségemben és kérlek adj bátorságot, hogy kulcsfigura lehessek a te csodálatos megváltási tervedben. Köszönöm, hogy annyira szeretsz engem, hogy belevontál ebbe a tervbe. Jézus nevében, Ámen

Forrás: Take Up Your Bed and Walk, Kelly Anne Burns, Proverbs 31 Ministries, Daily devotions, July 20, 2022.