Érik a szőlő

"Jézus meglátván messziről egy fügefát amely leveles vala, odaméne, ha találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála, mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának. Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki! ( Márk 11: 13-14)"

Amikor fiatal koromban olvastam ezeket a verseket, emlékszem, hogy önzőnek és indulatosnak tartottam Jézus megnyilvánulását. Azóta többször olvastam, de a közelmúltban egészen máshogy szólt hozzám az ige.

 

Mi változott? Sok tapasztalattal gazdagodtam az évtizedek alatt, és a kertemben gazdaként ápolgatom a növényeimet. Tudom már, hogy mit is keresett Jézus a fügefán. Én is azt keresem minden nap a növénykéimen, a termés ígéretét.  A Biblia megjegyzi, hogy nem volt fügeérés ideje, tehát ízletes gyümölcsre Jézus nem számíthatott. 

 

Tudjátok mi az ami ebben nekem nagyon vigasztaló?  Jézus a növésben, fejlődésben lévő gyümölcsöt keresi. Nem csak az számít neki ami már teljesen érett.  

 

A növényeken tavasztól kezdve fejlődik a termés. Először egészen pici, aztán egyre nagyobb. De ott van a termés. A mellékelt fényképen látható szőlőfürt júniusi állapotot mutat. Még nem fogyasztható, de ott pompázik a szőlőtőkén. Jézus azt kereste, hogy van-e növekvő termés.

Lehet, hogy kábítószerfüggő vagy, vagy az alkohollal vannak gondjaid, vagy aggódó vagy,  lehet hogy a túlzott függetlenség vágy okoz gondot. De ugyanilyen probléma  a munkamánia, vagy a lustaság, a pénzszórás vagy a kapzsiság, az állandó kisebbség érzése, vagy az állandó középpontba kerülésre való törekvés. stb. 

 

Mindenkinek más területen kell tanulni, fejlődni. Mindenkinek van miből  megtérni. Jézushoz jöhetsz úgy, ahogy vagy, de Jézus nem szeretné, hogy olyan maradj mint amilyen vagy. Azt szeretné, hogy egyre jobban hasonlíts hozzá. Hogy olyan tiszta legyél, és olyan szent mint Ő. Legyetek szentek, mert én szent vagyok! - mondja Isten. 

 

Senki nem tud egyik percről a másikra megváltozni. Ez egy folyamat. Olyan fejlődés, mint ahogy a termés fejlődik tavasztól kezdve. Jézus rajtunk is a fejlődő termést keresi, ami először kicsi, aztán egyre nagyobb, és aztán egyszer csak megérik. 

 

 

 

Egészen addig fejlődik a termés az életedben, amíg dolgozol rajta. Amíg újra kezded, ha elbuktál.  Amíg nem adod fel. Ez a vigasztaló a számomra, hogy értelme van minden küzdésnek. Akkor is van értelme, ha újra nem sikerült valami. Van értelme újra kezdeni, mert pont ez a fejlődés útja. És Jézus pont ezeket az önmagaddal való küzdéseket keresi rajtad, ez a gyümölcs ígérete.  Úgyhogy kezd újra, ne add fel, küzdj, és  aztán egyszer csak, nagy sokára be fog érni a gyümölcs. 

Végezetül: van olyan paradicsom bokrom, amin a levélen kívül semmi sincs, pedig ugyanabban a bánásmódban részesült, mint a szomszédja.  Ez az amit Jézus a fügefán látott.. A gyümölcstelenséget.

Szabó Zoltánné