Több Jézus, kevesebb én

"Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem." János 3:30

Bár még soha nem ütöttek gyomorszájon, elég jól ismerem ezt a gyomorszorító, görnyedt, karok összeszorításával járó élményt.

Pontosan így éreztem magam, miután a kommentek áradata elkezdett ömleni egy ellentmondásos közösségi média posztom után.

Oh. Istenem. Szavak. 

Szó szerint a szavaim. Az volt a szándékom, hogy egy bátorító beszélgetést hozzak létre, ahol a barátaim - az élet minden szakaszából, minden felekezetből és hitből - közösen összejöhetnek eltérő véleményükkel, és bátoríthatják egymást a különbözőségeink ellenére. Sajnos, kegyetlen szavak és lekezelő megjegyzések maradtak.

Gyomorcsapás.

Hagytam, hogy ez a kellemetlen érzés visszhangozzon bennem, és aktívan kértem a Szentlelket, hogy segítsen meglátnom, mit hagytam ki. Meglepő módon a János 3:30 szinte azonnal lángra lobbant az elmémben:

"Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem."

Bár nem voltam biztos benne, hogy ez az igevers hogyan vonatkozik rám, egyszerűen tudtam, hogy Isten ezt tette a szívemre. Később aznap, amikor a férjemmel boncolgattam a közösségi média posztot, valami, amit mondott, sikerült teljesen felszakítania a szívemet a meggyőződéssel: "Úgy érzed, hogy Isten megdicsőült ezzel a poszttal?".

Hirtelen a János 3:30-nak több értelme lett. Ezek voltak azok a szavak, amelyeket Keresztelő János mondott válaszul követőinek. A követői a megtisztulás kérdésén vitatkoztak, és úgy érezték, hogy János népszerűsége csökken: "És odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: "Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről bizonyságot tettél, íme az keresztel, és mindenki őhozzá megy. " János 3:26

Ezek a követők lényegében azt mondták: "Hé - ez a fickó, Jézus, több embert keresztel meg, mint te. Mi van ezzel? Nem akarsz mondani valamit?"

János készségesen válaszolt Jézus felmagasztalásával. Nem vitatkozott vagy dorgálta a követőit; egyszerűen elmagyarázta, hogy az ő öröme, hogy ő a vőfély, nem pedig a vőlegény. (János 3:29) Bár János keresztelt és nagyszerű dolgokat tett Isten Királyságáért, ez nem róla szólt. Hanem Jézusról.

Bár a szándékaim tisztának tűntek, a szívem az én véleményemet akarta felmagasztalni a többi közösségi bejegyzéssel szemben, amelyeket egész héten olvastam. Azt akartam, hogy meghallgassák a véleményemet, hogy legyen némi igazságtétel a bántásért, aminek tanúja voltam az egész közösségi médiában.

Ez az a pont, ahol kudarcot vallottam. De itt találkozott velem Isten is. Nem a véleményemmel volt a probléma - a probléma az volt, hogy megosztottam őket anélkül, hogy előbb megfontoltam volna, hogy a szavaim dicsőítik-e Istent. Ez a zsigeri érzés nem azért volt, mert az emberek nem értettek velem egyet; hanem azért, mert nem éreztem, hogy bármi, amit mondtam, Krisztusra mutatott volna másoknak.

Jánoshoz hasonlóan mi is Krisztus követei vagyunk, akik kikövezzük az utat az Ő visszatérése előtt. A közösségi médián vagy bárhol máshol való vitatkozás nem az, ahogyan másoknak megmutatjuk Jézus szeretetét. Engedjük Istennek, hogy növekedjen, amikor állandó imádságban alázzuk meg magunkat, (Róma 12:12) bízunk Isten ígéreteiben (János 16:33) és gondolatainkat Krisztus számára tartjuk. (2Korinthus 10:5).

És amikor ezt tesszük, nővérem, lehetővé tesszük, hogy az evangélium megdicsőüljön, és hogy mások jobban megismerjék Jézust, aki Ő. Ez minden alkalommal megér egy hasba ütést.

Uram, köszönjük, hogy mennyei Atyánk vagy, hogy megfinomítasz minket és meggyőzöl, amikor szükségünk van rá. Bocsáss meg nekünk, amikor elfelejtjük, hogy Téged és a Te országodat keressük először. Védd meg szívünket e világ dolgaitól, emlékezve arra, hogy Te, hitünk Szerzője és Tökéletesítője, legyőzted a világot. Add, hogy mindig megadjuk Neked a Neked kijáró dicsőséget. Jézus nevében, Ámen.

Forrás:

Nicole Domitro,
COMPEL Training Member

More of Jesus, Less of me

08 April, 2022 

proverbs31.org - Daily Devotions

Fotó: canva.com