Hozsánna a magasságban

Képzeld magad elé a következőt: Nyüzsgő, érzelemmel teli tömeg, akik arcán zavarodottság ül, izgatottak, és várakoznak. Egymás között azt suttogják: „Ki ez?” "Mi folyik itt?"

Függetlenül attól, hogy mit tudtak vagy mit hittek, amikor Jézus szamárháton végigment az úton, az egész város felbolydult (Máté 21:10). 

Felbolydult.

Majd csak később jöttek rá, hogy mindaz, ami megtörtént, egy régen kijelentett prófécia beteljesülése volt: „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” (Zakariás 9:9b) 

Elképzelem, hogy mennyire megörült a tömeg, amikor az az ember, akiről annyit hallottak, közeledett feléjük. Az az ember, aki olyan radikálisan szólt, aki olyan csodákat tett, mint, amit még nem láttak, aki más volt, mint bárki, akivel valaha találkoztak, feléjük jött. Elképzelem izgatottságukat, ahogy azt kiabálják: „Nézd! Jön!! Jézus jön!" 

„A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták”. (Mt 21:8)

Az emberek megértették.. ezt az embert, érdemes tisztelni, még ha nem is tudták pontosan, miért. Miközben elvonult előttük ezt kiáltották: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!”(Máté 21:9) – Hozsánna! – kiáltották. 

Hozsánna, ami azt jelenti: „Ments meg minket!” 

Nem tehetek róla, de úgy érzem, sokunk lelke a mai napon is ezt kiálltja. „Hozsanna! Jézus, kérlek, ments meg minket!” 

Eszembe jut a mai napon, ezen a Virágvasárnapon, hogy mi is számíthatunk fájdalomra és szenvedésre.

 Az életünk során nem tudjuk elkerülni, és bizonyosan fájdalmas lesz. Arra is emlékeztet, hogy a fájdalom és a káosz közepette is várakozva, reménnyel és örömmel állhatunk ki, és mondhatjuk: „Nézd! Ő Jézus! Jön!!!" 

Mert visszajön. 

Üdvözöljük őt a Húsvét előtti héten, barátaim. 

Imádkozom, hogy közösen csendesítsük le szívünket és elménket, és összpontosítsunk Jézusra, hogy megértsük, mi történt ezen a héten. 

Imádkozom, hogy gyászoljunk, szomorkodjunk, és érezzük át azt a fájdalmat, amelyet esetleg átélünk.

Szükséges. 

Imádkozom, hogy emlékezzünk arra is, hogy nem a szenvedéssel ér véget a küzdelmünk. 

Győzelem vár ránk. 

Ezt ne felejtsd el. 

Ne felejtsd el, Jézus már elvégezte a munkát. 

Ne felejtsd el, hogy a történet vége már meg van írva. Jézus már megmentett minket.

forrás és kép: The Unraveling by Kelli Bachara