Te velem vagy a völgyben és a hegycsúcson is...

 „Még ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.” 

Zsoltárok 23,4

Az életben és a hit útján egyaránt megtapasztaljuk a hegycsúcsok örömét és a völgyek mélységét.

Vannak időszakok, amikor minden a helyére kerül. Amikor jól mennek a dolgaink, van pénz a bankszámlánkon, megtaláljuk a szerelmet, megvásároljuk az álmaink autóját, vagy végre abba a környékbe költözünk, ahová mindig is vágytunk. Ha most éppen ilyen időszakot élsz, akkor csak élvezd! Ha pedig nem, talán még emlékszel, milyen érzés volt. Amikor öröm volt élni, amikor megtapasztaltad Isten jóságát, és bizakodva tekintettél a jövőbe.

A hegycsúcsok csodálatosak. Szükségünk is van rájuk időről időre, hogy megpihenjünk, levegőhöz jussunk, és erőt gyűjtsünk. De nem maradhatunk örökké a magaslatokon. Az élet megy tovább, és gyakran magával sodor bennünket lefelé. Egyszer csak újra egy völgyben találjuk magunkat.

Talán véget ért egy kapcsolat, amelyről azt hitted, örökké tart majd. Vagy összetörted az autót, amelyre olyan régóta vágytál. Lehet, hogy a házasságod nehéz időszakon megy keresztül. Vagy éppen most kaptál egy olyan orvosi diagnózist, amely darabokra törte addigi világodat.

Amíg ezen a földön élünk, újra és újra völgyeken kell áthaladnunk. Ez elkerülhetetlen. Ahogyan az elmúlás, az adók vagy a gyorsforgalmi sávban indokolatlanul lassan haladó autósok is az élet részei.

Amikor Izráel népe az ígéret földjének küszöbén állt, Isten így szólt hozzájuk:

„Mert az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek, ahol elvetetted a magodat, és a lábaddal kellett öntöznöd, mint egy veteményeskertet. Az a föld pedig, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az ég esőjéből iszik vizet.” 5Mózes 11,10–11

Isten itt szó szerint beszélt: Izráel népe valóban hegyekkel és völgyekkel tarkított földre érkezett. De ez a kép ma jelképes értelemben is sokat mond nekünk.

Istennek számodra is van egy ígéret földje, egy hely, ahová el akar vezetni. De az oda vezető út nem mindig sima, nem mindig könnyű, és nem mentes a kockázatoktól. Küzdelem, türelem és kitartás kell hozzá. Lesznek magaslatok, de mélységek is. Olyan időszakok, amelyek nehezek, félelmetesek, frusztrálóak vagy éppen csüggesztőek.

Nem létezik völgyek nélküli élet.

Jó, ha ezt már most a szívünkbe véssük: nincs olyan élet, amelyben soha nem kell völgyeken áthaladnunk.

Az, hogy Istent követjük, nem jelenti azt, hogy mindig a hegycsúcsokon időzhetünk. Útközben ellenségekkel és akadályokkal találkozunk. Váratlan fordulatok és csalódások érnek bennünket. Sok jó hírt kapunk majd, de a rossz hírekből is kijut a magunk része.

Néha talán azt gondoljuk: Ha még többet olvasnám a Bibliát, ha buzgóbban imádkoznék, ha hetente néhány órával többet szolgálnám Istent, vagy ha elég erős lenne a hitem, akkor soha többé nem kellene megpróbáltatásokon keresztülmennem. Csak lebegnék az életben, a boldog gondolatok puha felhőin.

Csakhogy a Szentírás nem ilyen életképet tár elénk.

Szeretjük idézni a Róma 8,37-et, amely szerint „mindezekkel szemben diadalmaskodunk” Krisztus által. De ahhoz, hogy győztesek legyünk, előbb szembe kell néznünk valamivel, amin győzedelmeskedhetünk.

Ahelyett, hogy folyton azt kívánnánk, bárcsak az életünk megfelelne annak az elképzelésünknek, amilyennek szerintünk lennie kellene, bölcsebb, ha a várakozásainkat igazítjuk ahhoz, amivel valóban találkozni fogunk.

És bizony lesznek völgyek.

Ez nem azt jelenti, hogy kevés a hited. Éppen ellenkezőleg: azt jelenti, hogy haladsz előre. A völgyeken való átkelés természetes és elkerülhetetlen része annak, hogy Jézust követjük.

Persze, amikor a völgy mélyén járunk, könnyű visszavágyni a hegycsúcsokra. Szeretnénk végre kijutni onnan, ahol minden sötét, kimerítő és bizonytalan. Arra vágyunk, hogy Isten küldjön értünk egy mennyei helikoptert, amely kiemel a problémáink közül, és elrepít egy biztonságos, békés helyre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a világra. Lehetőleg egy hangulatos kávézó közelében.

De talán te is megtapasztaltad már, amit én: Isten sokszor nem válaszol gyorsan vagy látványos módon azokra az imáinkra, amelyekben azt kérjük, hogy „Uram, csak vigyél már ki innen!”

Nem mindig emel ki bennünket a völgyből. Sokszor inkább velünk együtt halad át rajta.

Dávid a 23. zsoltárban írta le a Szentírás talán legismertebb völgyét, ahogyan a bevezető igeversben is olvashattuk.

Figyeld meg: nem kerülhette el a legfélelmetesebb pillanatait. Nem talált módot arra, hogy föléjük emelkedjen. Nem fordulhatott vissza, hogy a biztonságosabbnak tűnő úton meneküljön előlük.

Át kellett haladnia rajtuk.

Ha elolvasod a zsoltárokat, amelyek közül sokat Dávid írt, bepillantást nyerhetsz abba, milyen mélyen megérintették őt az élet nehézségei, milyen heves érzelmeket élt át, és milyen súlyos terheket hordozott. Dávid pontosan tudta, milyen érzés a völgy mélyén járni.

Ha tehát a sötét völgyek elkerülhetetlenek, és ha az egyetlen kivezető út az, hogy áthaladunk rajtuk, akkor felmerül egy igazán fontos kérdés:

Mit tegyünk, amikor völgybe kerülünk?

Mindenekelőtt kiáltsunk ahhoz az Egyetlenhez, aki megerősíthet, megtarthat és bátoríthat bennünket életünk legmélyebb pontjain.

Jézus Krisztus mindenható arra, hogy a völgyeinket áldássá, veszteségeinket pedig nyereséggé formálja. Hűségesen végigvezet bennünket a megpróbáltatásokon, és a túloldalon erősebb, megelégedettebb és érettebb emberként állhatunk majd meg.

Emellett ne feledjük, hogy a völgy nem az otthonunk. Nem ott van a végállomásunk. Csupán egy állomás az úton, amelyen Isten továbbvezet bennünket.

Támaszkodjunk az Ő erejére és az általa adott reménységre. Keressük Őt imádságban, és akkor is tartsunk ki, amikor úgy tűnik, hogy válaszai késnek, vagy egyáltalán nem érkeznek.

Merüljünk el az Írásokban, és horgonyozzuk le a lelkünket az igazságukban.

Támaszkodjunk a Krisztusban testvéreinkből álló közösségünkre is. Engedjük, hogy szeressenek, bátorítsanak, mellettünk álljanak, és imádkozzanak értünk.

Engedjük el azt a vágyunkat, hogy minél hamarabb túljussunk a nehézségeken. Igazítsuk gondolatainkat és szívünket Isten tökéletes időzítéséhez.

Keressük azokat a tanulságokat, amelyeket Isten szeretne megtanítani nekünk, miközben nyitott szívvel és várakozással tekintünk azokra a csodákra is, amelyeket útközben készít számunkra.

Ha most éppen egy völgyben jársz, bátorodj meg!

El fogsz jutni a túloldalra.

A magaslatok, a mélységek és az élet minden köztes pillanatának Istene gondoskodik arról, hogy végigmenj ezen az úton. Ő nem hagy magadra.

Istenem, köszönöm, hogy emlékeztetsz rá: a hegycsúcsokon és a völgyek mélyén egyaránt velem vagy. Kérlek, mélyítsd el bennem a beléd vetett bizalmat, és újítsd meg a reménységemet ebben az időszakban. Ámen.

Forrás: Devotionals Daily, Faith Gateway.com

Jabin Chavez: Mit tegyünk, amikor völgybe kerülünk? (What to Do in a Valley) című írásából, engedéllyel közölve.