A láthatón túl
„mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
2Korinthus 4:18
Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy ha valami láthatatlan, akkor biztosan csak a képzeletünk szüleménye. Azóta azonban rájöttem, hogy életünk legbiztosabb valóságai közül sok éppen olyan dolog, amit nem látunk.
Nem látjuk a rádióhullámokat, mégis ezek teszik lehetővé, hogy a telefonunkon keresztül kapcsolatba lépjünk egymással. Nem látjuk az oxigént, mégis minden egyes lélegzetvételünk múlik rajta. Nem látjuk a gravitációt sem, mégis minden lépésnél természetes módon számítunk rá.
Érdekes, hogy a fizikai világ láthatatlan dolgait szinte soha nem kérdőjelezzük meg. Amikor azonban a Szentírás által bemutatott láthatatlan, lelki valóságról van szó, sokszor úgy élünk, mintha az kevésbé lenne valóságos.
Természetünknél fogva arra figyelünk, amit látunk és érzékelünk: az orvosi leletre, egy nehéz beszélgetésre, egy megválaszolt imára, egy váratlan lehetőségre vagy éppen arra a kísértésre, amellyel újra és újra meg kell küzdenünk. A figyelmünk könnyen azon akad meg, ami kézzelfogható és közvetlenül előttünk van. Pedig a látható világ csak egy része annak, ami valójában történik.
A hétköznapjaink mögött egy sokkal nagyobb történet bontakozik ki. A Szentírás egy láthatatlan világról beszél – nem valami távoli és elérhetetlen helyről, amelyet majd egyszer megismerünk, hanem egy most is létező valóságról, amelyben már ma is bízhatunk.
Isten most is uralkodik. A Szentlelke most is munkálkodik. Angyalai hűségesen teljesítik parancsait. Krisztus pedig ma is építi az Ő országát. Sokkal több minden történik körülöttünk és bennünk, mint amennyit a szemünkkel érzékelni tudunk.
És akár látjuk ezt, akár nem, ez a láthatatlan valóság egy nap felé vezeti a történelmet, amikor Jézus visszatér, és mindent újjá tesz.
Pál apostol erre emlékeztet bennünket a 2Korinthus 4,18-ban:
„mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
Pál nem azt mondja, hogy ne vegyük komolyan az élet nehézségeit. Nem azt állítja, hogy a fájdalom nem valódi. Éppen ellenkezőleg. Arra hív bennünket, hogy a nehézségeink közepette is kapaszkodjunk Isten jelenlétébe, erejébe és ígéreteibe – még akkor is, amikor ezeket nem látjuk.
Ha elkezdünk a „láthatatlanokra” figyelni, az megváltoztatja azt is, ahogyan a látható dolgokat látjuk.
Egy későbbi válasz nem jelenti azt, hogy Isten nincs jelen.
A kísértés nem jelenti azt, hogy magunkra maradtunk.
A szenvedés pedig nem bizonyítja azt, hogy a sötétség győzedelmeskedik.
Az életünk nem csak abból áll, amit meg tudunk mérni, megérteni vagy megmagyarázni. Isten akkor is munkálkodik, amikor mi még nem látjuk, hogyan fog mindez összeállni. Az Ő terve akkor is halad előre, amikor mi egyetlen lépést sem látunk belőle.
Eljön majd a nap, amikor már nem hitben kell járnunk, hanem színről színre látunk (1János 3,2). Minden megválaszolatlan kérdés, minden küzdelem, ami most olyan nehéznek tűnik, és minden fájdalom, amely arra emlékeztet bennünket, hogy ez a világ még nem olyan, amilyennek Isten eredetileg szánta, egyszer véget ér.
Isten jelenléte teljesen betölti majd az életünket. A halál, a fájdalom és minden ellenség legyőzetik. A menny és a föld közötti fátyol lehull, és örökké Vele lehetünk.
Addig pedig hitben járunk.
És amikor nem értjük, mi történik, emlékezhetünk arra, hogy attól még történik. Amikor nem látjuk Istent munkálkodni, attól még jelen van. Amikor pedig csak a nehézségeinket látjuk, emlékezhetünk arra, hogy a történetnek van egy láthatatlan része is.
Krisztus miatt ez a láthatatlan valóság már most formálja a jelenünket, és biztosítja a jövőnket.
Mennyei Atyám!
Segíts, hogy ne csak arra nézzek, amit most látok és érzek, hanem arra is, ami örökkévaló. Erősítsd meg a hitemet, hogy akkor is bízzak Benned, amikor nem értem, mit teszel.
Segíts, hogy ma is bizalommal éljek, tudva, hogy jelen vagy, munkálkodsz, és megtartod az ígéreteidet.
Jézus nevében,
ámen.
Forrás:
Fotó: canva
Megjegyzések
Megjegyzés küldése