Egy édesanya hitének ereje
„Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.”
2Timóteus 1:5
Ahogy már talán tizennegyedszer takarítottam fel a kekszmorzsákat a padlóról, végül ingerülten kifakadtam:
– Nem lehetne, hogy mindenki eltakarítson maga után?!
Kisiskolás fiam fájdalmas tekintettel nézett rám, majd ő is segíteni kezdett a takarításban.
– Sajnálom, anya. Nem direkt csináltam – mondta.
Elszégyelltem magam a kirohanásom miatt, ezért bocsánatot kértem tőle, és arra kértem, bocsásson meg nekem.
Amikor úgy érzem, hogy kudarcot vallottam, gyakran elbizonytalanodom: vajon képes vagyok-e arra, hogy hitben neveljem a gyermekeimet, és továbbadjam nekik a hitemet? Valóban alkalmas vagyok erre? Vajon a szülőként elkövetett hibáim és hiányosságaim megnehezítik, hogy megismertessem velük Istent?
A türelem olyan erény, amely csak lassan formálódik bennem. Mégis, négy gyermek édesanyjaként sok bátorítást merítek abból, amit Pál apostol Timóteusnak írt:
„Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.”
2Timóteus 1:5
Vajon Timóteus édesanyja és nagymamája minden kérdésére tudta a választ? Minden helyzetben tökéletes példát mutattak neki? Aligha. Egyvalami azonban biztosan megvolt bennük: az őszinte hit, az Úrba vetett valódi bizalom, amelyet Timóteus a szavaikban és a tetteikben egyaránt megtapasztalhatott.
Édesanyaként mi is bátorítást meríthetünk ezeknek a nőknek a példájából. Nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy hitre neveljük a gyermekeinket. Nincs szükségünk teológiai végzettségre vagy hibátlan szülői teljesítményre sem. Arra van szükségünk, hogy őszintén vágyjunk Isten tetszésére, és a magunk tökéletlensége ellenére is igyekezzünk megmutatni gyermekeinknek az Ő útját.
A férjemmel igyekeztünk szokássá tenni, hogy vacsora után együtt olvasunk Bibliát a gyermekeinkkel. Ahogy nőttek, a közös áhítatok is változtak. Kezdetben a színes, gyerekeknek szóló Bibliájukból olvastunk nekik, később pedig eljátszottuk a kedvenc bibliai történeteiket – miközben ők folyton izegtek-mozogtak, és alig bírtak egy helyben maradni.
Kamaszkorukban már gyakran saját kérdésekkel és gondolatokkal érkeztek a családi áhítatokra. Mindig tudjuk a helyes választ? Egyáltalán nem! De a hitünk abban segít, hogy ahhoz vezessük őket, aki valóban mindent tud.
Amikor a gyermekeink azt látják, hogy Bibliát olvasunk, vagy éppen ételt készítünk egy szomszédunknak, azt is megtapasztalják, hogyan jelenik meg az őszinte hit a mindennapokban. Amikor imádkozunk értük egy matematika dolgozat előtt, vagy bocsánatot kérünk tőlük, amiért elveszítettük a türelmünket, azt mutatjuk meg nekik, mit jelent alázattal Istenre támaszkodni.
Könnyen érezhetjük úgy, hogy túl nagy feladat vár ránk, vagy nem vagyunk eléggé felkészültek ahhoz, hogy lelkileg is vezessük a gyermekeinket. Pedig éppen ezekben a helyzetekben tanulhatunk meg még inkább Istenre hagyatkozni, és kérni a Szentlélek vezetését, hogy segítsen a gyermekeinkkel folytatott beszélgetéseinkben.
Édesanyaként nem az a feladatunk, hogy tökéletes példát mutassunk minden helyzetben. Arra kaptunk elhívást, hogy hűségesen tanítsuk gyermekeinket Isten útjaira, és bízzunk abban, hogy Ő munkálkodik az életükben.
Imádság
Uram, segíts, hogy hűségesen tanítsam gyermekeimet a Te utaidra! Adj bölcsességet ahhoz, hogy szeretettel mondjam el nekik az igazságot, és a mindennapokban is hiteles példát mutassak arról, mit jelent őszinte hittel élni. Jézus nevében kérem. Ámen.
Forrás:
By Stacy Reaoch
Fotó: canva
Megjegyzések
Megjegyzés küldése