Kilépve a komfortzónánkból

 

„Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, János fia, szeretsz-e engem jobban, mint ezek?”

Jn.21:15a

Bevallom, ha rajtam múlna, legtöbbször a biztonságos és kényelmes utat választanám. Aztán jön egy igevers – mint a mai kulcsige –, amely szembesít a korlátozott nézőpontommal, és kihívás elé állít. Egy kérdés formálódik a szívemben, amely megállásra és újragondolásra késztet azon az úton, amelytől félek:

Valóban jobban szeretem Jézust mindennél?

Pontosan ezt a kérdést tette fel Jézus egyik tanítványának, Péternek is élete egyik meghatározó fordulópontján:

„Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél?” (János 21:15)

Péter éveken át követte Jézust, de az út nem volt könnyű. Amikor azonban Jézust keresztre feszítették, Péter elvesztette szem elől azt a szolgálatot, amelyre elhívást kapott. A János 21:2–3 szerint visszatért ahhoz, ami biztonságosnak és ismerősnek tűnt számára: az eredeti foglalkozásához, a halászathoz.

Amikor a feltámadt Jézus testben megjelent előtte, egy csapásra szertefoszlatta Péter minden indokát arra, hogy a biztonságot válassza. Péter rendeltetése nem az volt, hogy egész életében halász maradjon. Isten népének pásztorává kellett válnia.

Péter számára az, hogy jobban szeresse Jézust „ezeknél”, jelenthette azt, hogy a szolgálatot előbbre helyezi annál a hatalmas halfogásnál, amelyben éppen része volt (János 21:15). De az „ezek” jelenthettek bármit is, ami elterelte őt az elhívásától. Mindannyiunk életében vannak ilyen dolgok – elfoglaltságok, vágyak vagy félelmek –, amelyeket időnként Jézus elé helyezünk.

Úgy gondolom, Jézus látta Péterben a lehetőséget, és egy kritikus szemléletű halászból gondoskodó pásztort akart formálni. A halászok megszámolták és gyorsan megítélték a kifogott halakat. A kisebbeket gyakran visszadobták, mert az értékük nem érte meg a rájuk eső adóterhet. Ránéztek egy halra, és eldöntötték: „Ez marad. Ez megy.”

Jézus azonban arra hívta Pétert, hogy lezárja a halak halászásának időszakát, és kezdje meg az emberek pásztorolásának szolgálatát.

Ugyanígy Jézus ma minket is arra hív, hogy jobban szeressük Őt annál az életnél, amelyet eddig ismertünk. És ahogyan Pétert is felkészítette azzal, hogy elküldte a Szentlelket, hogy betöltse és megerősítse őt az elhívására (ApCsel 2), ugyanúgy minket is felkészít. Nekünk is megadatott ugyanaz a Szentlélek, aki bennünk él, valamint Isten írott Igéje, amely vezet bennünket.

Barátom, ne menjünk el túl gyorsan amellett a csodálatos igazság mellett, hogy az Úr rajtunk keresztül akar munkálkodni – félelmeink és hibáink ellenére is. Ne engedjük, hogy a kényelem szeretete meggyőzzön minket arról, hogy maradjunk a régi, megszokott utakon. Inkább mondjuk egyszerűen ezt Jézusnak:

„Igen, Uram, jobban szeretlek mindezeknél.”

És kövessük Őt oda, ahová vezet.

Ima

Uram, a lelkem most igent mond Neked. Még akkor is, ha remeg a kezem, és bizonytalannak érzem a lépteimet ezen az új úton, ma is igent mondok. Szeretlek Téged, és Neked akarok élni. Formálj át engem. Vezess engem. A Tiéd vagyok. Jézus nevében, ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2026/06/25/stepping-outside-our-comfort-zones