A szeretet torzulásai

 "A karmesternek: Dávid tanítása abból az időből, amikor az edómi Dóég elment, és hírt vitt Saulnak, és ezt mondta neki: Dávid Ahimelek házába ment be. Mit dicsekszel gonoszságoddal, ó, te nagy hős? Isten kegyelme szüntelen megmarad. Ártalmamra vagy te, ármánykodó, nyelved olyan mint az éles borotva! Inkább szereted a gonoszságot, mintsem a jót; és inkább hazugságot mondasz, mint az igazságot. Szeretsz minden ártalmas beszédet, és álnok a nyelved." 52. Zsoltár, 1-6

Az edómi Dóég azzal próbált meg Saul király kegyeibe férkőzni, hogy jelentést tett Dávidról, és ezzel egy egész papi közösség lemészárlását okozta (1Sámuel 22,6-19). Dávid Dóég jellemét kritizálja - így konfrontálódik vele. A "dicsekvés" nem feltétlenül kérkedő beszédet jelent, hanem öntelt magatartást, amikor az ember lenéz másokat, bárdolatlannak, naivnak és ostobának tartja őket. Az arrogancia mindig kegyetlenségbe torkollik. Dóég nyelve olyan, mint egy éles borotva, amely másokat elpusztít. De minden gonoszságának gyökere a szívében eltorzult szeretet. Az 5.-6. vers ismételten arról beszél, hogy amit Dóég szeret - ami kitölti a gondolatait, amiben örömét leli, ami felé vonzódik -, azzal másoknak árt és magának hatalmat akar. Vizsgáljuk meg, miről szoktunk álmodozni. Nos, ezek az álmaink megmutatják, hogy miért éljük az életünket, hogy kik is vagyunk valójában.

 

Uram, segíts kiismerni saját szívemet. Segíts, hogy már csírájában ki tudjam irtani magamból az önző vágyakat és a mások lenézésére való hajlamot. Segíts, hogy szabad perceimben inkább hozzád imádkozzak a sikereimről való álmodozás helyett. A te drága szereteted alázatra intő látványával űzd el szívemből az öndicséret gőgjét. Ámen.

szöveg: Tim Keller - Jézus énekei, a Zsoltárok

fotó: pexels.com