A legszebb látvány
Vannak pillanatok, amikor Isten a hétköznapi dolgokon keresztül mutat rá valami egészen rendkívülire.
Számomra egy ilyen pillanat egy csésze kávé, egy hintaszék és egy csendesen hömpölygő csatorna mellett érkezett el.
A tenger felől érkező enyhe szellő lassan kioldotta a fáradtság csomóit a lelkemből. A madarak reggeli éneke betöltötte a levegőt, a virágzó mirtuszbokrok élénk színekkel festették meg a homokos tájat, időnként pedig egy-egy hal ugrott ki a vízből, mintha csak a Teremtő örömére mutatna be egy rövid kis előadást.
A tengerpart mindig különleges hely volt számomra. Gyakran érzem úgy, hogy Isten ott különösen közel jön. A parton heverő kagylók finom mintázatain, a sirályok hangján vagy a hullámok egyenletes ritmusán keresztül mintha az Ő szeretetteljes suttogását hallanám. A teremtett világ sokszor a Teremtő szívéről mesél.
Azon a reggelen még mindenki aludt a házban. Egy bögre forró kávéval a kezemben kiültem a verandára, hogy néhány csendes percet tölthessek az Úrral.
Egy öreg hintaszékben ülve gyönyörködtem a tájban. A veranda előtt egy keskeny csatorna kanyargott lustán a távolba. A felkelő nap sugarai apró gyémántokként csillantak meg a víz felszínén.
Ahogy hálát adtam Istennek a teremtés szépségéért – a színekért, a hangokért és a reggel békés ritmusáért –, valami különös tükröződésre lettem figyelmes a vízben.
Megállt rajta a tekintetem.
Kíváncsian felnéztem, hogy meglássam, mi vetíti ezt a képet a vízre. A csatorna partján két régi, megviselt gerenda állt, amelyek egyértelműen kereszt alakot formáztak.
Csak néztem.
Közelebb szemlélve rájöttem, hogy valójában egy régi szárítókötél maradványai voltak. Megkopott, jelentéktelen fadarabok, amelyeket valószínűleg észre sem vett senki. A tulajdonos számára talán csupán egy régen hasznos, mára elfeledett tárgy maradványai voltak.
Számomra azonban sokkal többet jelentettek.
Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha Isten helyezte volna oda azt a keresztet, hogy emlékeztessen valamire.
Körülöttem minden a teremtés szépségéről beszélt: a virágok, a madarak, a víz, a napfény. Mégis, a tekintetem újra és újra arra a két egyszerű gerendára tért vissza.
És ekkor megértettem valamit.
Bármilyen csodálatos is Isten teremtett világa, semmi sem mutatja meg olyan tisztán az Ő szívét, mint a kereszt.
A kereszt nem egy nemes élet szomorú vége volt. A kereszt Isten örök tervének középpontja volt. Ami az ember szemében vereségnek tűnt, az valójában a szeretet legnagyobb győzelme lett.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)
Ami vereségnek látszott, az volt a történelem legnagyobb győzelme.
„Lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalmaskodott rajtuk a Krisztus által.” (Kolossé 2:15)
Jézus önként vállalta a szenvedést, a megaláztatást és a keresztet, hogy mi bocsánatot és életet nyerhessünk.
„Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Filippi 2:8)
A kereszt megmutatja, milyen messzire volt hajlandó elmenni Isten azért, hogy megmentse gyermekeit.
A Biblia ezt mondja:
„A kereszt beszéde ugyan bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.” (1Korinthus 1:18)
Ahogy ott ültem a verandán, és néztem a víz tükrében megcsillanó keresztet, mély hálával telt meg a szívem mindazért, amit ez a két egyszerű gerenda jelképez.
Isten szeretetét.
Jézus áldozatát.
Az örök élet ajándékát.
Két egyszerű fagerenda – semmi különös a világ szemében. Mégis ezek hirdetik a legcsodálatosabb igazságot, amit valaha kimondtak: Isten úgy szerette a világot.
Ezen a két gerendán tárta ki Jézus a karjait, hogy megmutassa, milyen mélyen szeret bennünket.
Azon a reggelen sok szépséget láttam magam körül, de semmi sem volt olyan gyönyörű, mint a kereszt.
Mert ebben a két egyszerű gerendában a menny a világ legnagyobb szeretetéről beszél.
És ez a szeretet érted is van.
Ima
Mennyei Atyám!
Köszönöm Neked a keresztet. Köszönöm, hogy Jézus áldozata által utat készítettél a bocsánathoz, a kegyelemhez és az örök élethez.
Segíts, hogy soha ne váljon megszokottá számomra az a szeretet, amely ott nyilvánult meg. Amikor a világ nem érti a kereszt üzenetét, emlékeztess arra, hogy számomra ez a Te erőd és kegyelmed bizonyítéka.
Taníts minden nap hálával élni azért a szeretetért, amelyet Jézus a kereszten mutatott meg.
Az Ő nevében imádkozom.
Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése