Imameghallgató Isten

 "Áldott az Úr, mert meghallgatta könyörgésem szavát! Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Megsegített, ezért örvend a szívem, és hálát adok neki énekemmel. Népének erőssége az Úr, és fölkentjének megtartó ereje. Segítsd meg népedet, és áldd meg örökségedet, legeltesd és magasztald fel őt mindörökké!" 28. Zsoltár, 6-9

Imádság nélkül nem lehet élni. Dávid különféle bátor és egészen konkrét kéréseket fogalmazott meg. Időt szánt rá, hogy érveljen Isten előtt, emlékeztetve őt arra, hogy miért hozza elő ezeket a kéréseket. Ezek után, a 6. verstől dicsőítésben tör ki, mondván, hogy Isten "meghallgatta könyörgésem szavát". Honnan tudhatta ezt? Lehetséges, hogy Isten egy különleges kijelentést adott Dávidnak arról, hogy ezek a bizonyos kérései válaszra találtak. Nekünk azonban nincs ilyen különleges kijelentésünk. Mégis, amikor Isten elé tárjuk kéréseinket, mi is megtehetjük a következőt: előre megköszönhetjük neki, hogy megadja nekünk mindazt, amit kértünk volna akkor, ha mindazt tudnánk, amit ő.

 

Atyám, tudom, hogy meghallgatsz - nem azért, mert megérdemlem, hanem azért, mert Fiad, Jézus, az én nagy főpapom viszi trónod elé minden szükségletemet, és rá való tekintettel mindazt meg is hallgatod. Üres kezemet tárom eléd, és azt kérem, töltsd meg kegyelmeddel és segítségeddel. Ámen.

 

szöveg: Tim Keller - Jézus énekei, a Zsoltárok

fotó: pexels.com