Megéri várni

"Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk negromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dícsőséget szerez nekünk" 2 Kor.4:16-17

Fiatalon tele voltam bátorsággal (meg kicsit sok önbizalommal is). Egy nap kitaláltam, hogy milyen menő lenne felállni a kerti hintánk hátuljára. Löktem magam egyre magasabbra, hátradőlve, élvezve, hogy „hű, de ügyes vagyok”.

Aztán jött a következő zseniális ötlet: „Mi lenne, ha csak egy kézzel kapaszkodnék?” Hát persze, hogy kipróbáltam. Egy darabig minden szuper volt… aztán elszállt a magabiztosságom, szó szerint.

Kicsúszott a kezem. Egy pillanat alatt a földön találtam magam, levegőért kapkodva, miközben a hinta centikre húzott el az arcom fölött. Meg sem tudtam mozdulni. Egyedül voltam. És azt hittem, baj van — nagy baj.

Nem tudom, meddig feküdtem ott, könnyekkel a szememben, a ragyogó kék eget bámulva. A tüdőm nem akart együttműködni, én pedig csak vártam, hogy végre megálljon a hinta.

És tudod, a várakozás egy ígéret beteljesedésére pont ilyen érzés néha. Várni egy válaszra… Várni egy jó eredményre… Várni, hogy Isten közbelépjen… Ilyenkor sokszor tényleg csak ülsz (vagy fekszel), visszatartod a lélegzeted, és érzed, hogy elfáradtál. És vársz.

De ahogy akkor a földön feküdtem, most már tudom: a várakozásnak van egy csendes, szent oldala is. Egy hely, ahol Isten újra tudja tölteni a lelkünket. Néha azok a helyzetek, amelyek ledöntenek a lábunkról, tanítanak meg térdre ereszkedni — imában. És pont ez ad erőt, hogy újra felálljunk.

Rájöttem, hogy a várakozásban vannak ajándékok. Letisztítja a szándékainkat, megtisztítja a látásunkat, megmutatja, kik is vagyunk valójában. És a kérdés mindig ott van: növekedünk a hitben, vagy inkább kifogást keresünk a feladásra?

A Biblia emlékeztet: amikor várnunk kell, Isten ereje képes napról napra megújítani bennünket. „Könnyű, pillanatnyi szenvedéseink örökkévaló dicsőséget készítenek elő, amely minden képzeletet felülmúl” (2Kor 4:17).

És ez a „súly” nem lehúz, hanem felemel. Isten dicsősége minden nehézség fölött ott ragyog. Ha megtanulunk jól várni, valami olyan maradandót kapunk, ami minden perce megéri.

Istenem, ma átadom Neked a türelmetlenségemet. Átadom az időbeosztásaimat, az elvárásaimat, és bízom benne, hogy ez az időszak növekedést hoz az életembe. Minden napomat Rád bízom. Veled várva tudom, hogy hűséges vagy. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/12/08/worth-the-wait

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/megfazas-hideg-ho-kezek-14516920/