Amikor úgy tűnik, Isten csendben van

Bejegyezte: Csendes Percek Istennel - Virtuális Kávézó Nőknek november 09, 2025

Amikor úgy tűnik, Isten csendben van

Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.(Zsoltárok 42:12)

Ahogy teltek az órák a sürgősségin, egyre jobban vágytam arra, hogy valahogy meghalljam Isten hangját. A nyakamból a karomba sugárzó fájdalom közepette imádkoztam enyhülésért, és vártam, hogy kapjak valami útmutatást, bátorítást — vagy csak egy apró jelet, hogy nem vagyok teljesen egyedül.

De csak csend volt.

Nem értettem, miért pont most hallgat Isten. Vajon tényleg velem van? Vagy most kivételesen nem figyel rám? Ez a gondolat – hogy talán elhagyott – jobban fájt, mint maga a testi kín.

Mit tehetünk, amikor kétségbeesett imáinkra csak csend a válasz? Azt hisszük, Isten nem hallott meg? Vagy hogy nincs ott — esetleg, ami még rosszabb, hogy nem is törődik velünk?

A 42. zsoltár írója pontosan ismerte ezt az érzést. Mégis, ahelyett hogy Isten hallgatását elutasításnak vette volna, tovább bízott benne, és dicsérte Őt:

Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.(Zsoltárok 42:12)

Ebben a zsoltárban három fontos dolgot tanulhatunk meg arról, mit tehetünk, amikor Isten hallgat.

1. Ne hagyd abba Isten keresését.
Amikor úgy érezzük, valaki figyelmen kívül hagy minket, hajlamosak vagyunk elzárkózni. De a zsoltáros tovább kiáltott Istenhez, és „mint a szarvas a friss víz után” vágyott rá (Zsolt 42,2). Ne add fel! Még ha távolinak is tűnik, Ő az egyetlen, aki valóban meg tudja nyugtatni a lelkedet.

2. Emlékezz arra, mennyire hűséges volt Isten a múltban.
A zsoltáros így ír: „Emlékezem” (Zsolt 42,5). Emlékezett arra, amikor korábban dicsérte Istent. Lehet, hogy most nem hallod Őt, de ha felidézed, hogyan segített korábban, az emlékeztet arra, hogy most is munkában van – még ha nem is látod.

3. Tarts ki a reményben.
A zsoltáros megmondta saját lelkének, mit tegyen: „Reménykedj Istenben.” (Zsolt 42,12b) Isten soha nem feledkezik meg a gyermekeiről. Még ha csendben is van, a remény, amit Benne találsz, erőt ad, amíg újra meg nem hallod Őt.

A kórházi váróterem volt az utolsó hely, ahol arra számítottam, hogy Isten hallgatni fog. Nem értettem, miért, de mégis bíztam benne. Tudtam, milyen Ő: hűséges és szerető. És valóban — bár akkor nem vettem észre, most már látom, hogy végig ott volt velem. Elvezetett a megfelelő orvosokhoz, és olyan gondoskodást adott, amit csak Ő tud. Az, hogy túléltük, maga a bizonyíték: Isten soha nem hagyott el.

Lehet, hogy néha hallgat, de soha nem hagy el.

Atyám, köszönöm, hogy soha nem hagysz el, és mindig velem vagy. Amikor hallgatsz, segíts emlékezni arra, hogy nem vagy messze. Benned van a reményem. Jézus nevében, ámen.