Felcsillanások

 „Ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.”

— Zsoltárok 34:9

A pszichológia világában a „csillanások” kifejezést azokra az apró pillanatokra használjuk, amelyek a nap folyamán olyan érzésekkel töltenek el minket, mint a boldogság, a jelenlét, a remény vagy a biztonság.

A csillanások ellentétei annak, amit „triggereknek” (inger, ami erős érzelmi reakciót vált ki) nevezünk.

Ezek a "felcsillanások" spontán mikro-pillanatok, képesek megjelenni még a legnehezebb időszakainkban is. Elérhetők, függetlenül attól, milyen érzelmeket élünk át éppen.

Egyetlen feltételük van: észrevenni őket.

Vedd észre a virágok színét, a fák hangját vagy az ég csodálatos voltát.

Vedd észre a kedvenc takaród puhaságát, vagy szeretted átölelő karját.

Vedd észre a kisbaba édes arcán a mosolyt és a kuncogást.

Vagy azt a meleg érzést, amit egy kedves ember társasága után magaddal viszel.

A csillanások lehetnek egy halk „minden rendben lesz” suttogások a fejedben, még akkor is, ha ezt épp nehéz elhinni.

Bármi is történik, mindig hozzáférhetünk ezekhez a felcsillanásokhoz. De túl gyakran nem vesszük észre őket. És még ha észrevesszük is, túl gyorsan elengedjük őket.

Bátorítalak: ragadd meg és éld át ezeket a csillanásokat.

Amikor észreveszed, kapaszkodj bele, és lélegezz mélyeket, miközben befogadod.

Hagyd, hogy mélyen átjárja a lelkedet.

Hagyd, hogy egy időre megálljon az idő.

Engedd, hogy az idegrendszered megtapasztalja ezeket az Isten jóságának felvillanásait.

És tudod, mi benne a különleges?

Minél többet gyakorlod ezt, annál több felcsillanást fogsz észrevenni. És annál több felcsillanásod lesz.

Isten csodálatosnak teremtette az agyunkat.

És azt szeretné, hogy lásd és megtapasztald az Ő szépségét körülötted.

Szóval a mai emlékeztető így szól:

Lassíts le annyira, hogy észrevedd,

és ragadd meg Isten szeretetetének a felcsillanásait.

Forrás: Kelli Bachara

Mennyei Atyám,
köszönöm Neked ezeket az apró, mégis csodálatos pillanatokat, amelyekben megmutatod a Jelenlétedet.
Köszönöm a csillanásokat — a remény, a békesség, a szeretet és az apró örömök váratlan felvillanásait —, amelyek átjárják a napjaimat, még akkor is, amikor nehéz az út.

Uram, nyisd meg a szememet, hogy jobban észrevegyem a körülöttem lévő szépséget.
Taníts meg lassítani, megállni és hálával megélni ezeket a kicsi, mégis mély pillanatokat.
Segíts, hogy a Te jóságod és szereteted emlékeztessen: nem vagyok egyedül, és Te mindig gondot viselsz rám.

Kérlek, töltsd meg a szívemet békességgel, és engedd, hogy ezek a csillanások erőt, reményt és bizalmat ébresszenek bennem.
Legyen minden apró szépség a Te szereteted visszhangja az életemben.

Ámen.