A mindent megváltoztató nézőpont
Bízz az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Példabeszédek 3:5–6
Egy sebesült állat kiáltása töltötte be a haiti falut. Néhány fiatal nő a hang után indult, és hamar rájöttek, hogy valójában egy kisfiú sírt. A hároméves fiú, akit Frantzkynak hívtak, mindössze hat kilót nyomott. A csapat szomorúan megerősítette, hogy az édesanyja nem akarja őt - valószínűleg átkozottnak gondolta a fogyatékosságai miatt. De egy közeli keresztény misszió befogadta, orvosi ellátást, oktatást és nevelőcsaládot biztosított neki.
Nem sokkal később Frantzky súlyosan megbetegedett maláriában. Isten embereket mozgatott meg, hogy gyógyszert repítsenek az Egyesült Államokból Haitire. Ez a drámai szeretetmegnyilvánulás nemcsak megmentette az életét, hanem arra késztette a közösség tagjait, hogy elgondolkodjanak: ha az ő Istenük annyira szereti ezt az „elátkozott” gyermeket, hogy még repülőt is küld érte, akkor vajon engem mennyire szerethet?
Amikor 2015-ben Haitin jártam, saját szememmel láttam Frantzky ragyogó mosolyát. Bár nem tudott járni vagy beszélni, mégis különös, nehezen megmagyarázható örömmel töltött meg minden helyiséget.
Évekkel később Frantzky meghalt. A misszió tagjainak nagy meglepetésére az egész falu eljött, hogy tiszteletét tegye - még az édesanyja is. Már nem átkozottnak, hanem Isten gyermekének látták őt.
Frantzky története arra késztet, hogy elgondolkodjam: vajon hányszor nem vettem észre mások valódi értékét, csak azért, mert a saját szemszögemből néztem őket, és nem úgy, ahogy Isten látja? És mennyire más lenne minden, ha az emberekre az Ő szemével tudnék tekinteni?
A Példabeszédek 3:5-6 ezt mondja: „Bízz az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
A „gondolj rá” kifejezés héber megfelelője a yadah, ami azt jelenti: bensőségesen, személyes tapasztalaton keresztül megismerni. Ez azt jelenti, hogy ha Isten szemével akarom látni a világot, először bensőségesen ismernem kell Őt.
Amikor időt töltünk a Teremtőnkkel, másként kezdünk látni. Nem csupán új nézőpontot kapunk - az Ő szemszögéből kezdünk látni. Ahogy alárendeljük az utunkat Istenének, a mi ösvényünk egyre inkább az Övével válik azonossá, és tisztábban látjuk a körülöttünk élőket. Frantzky falva tanúja volt annak, hogyan szerette Isten azt a fiút, aki rászorult a segítségére, és már nem átkozottnak, hanem a Mindenható gyermekének látták őt.
Ahogy az a falu, úgy mi is meghívást kapunk arra, hogy másként lássunk… felismerjük azt a mérhetetlen értéket, amit Isten minden embernek ad. Ha közel járunk Istenhez, Ő átalakítja a látásunkat, és megtanít arra, hogy ne a világ mércéje szerint ítéljünk meg másokat, hanem az Ő szeretettel teli szemével nézzük őket. És amikor az Ő nézőpontját választjuk, rájövünk: senki sem reménytelen, senki sem elfelejtett, és senki sincs figyelmen kívül hagyva - mindenki Isten szeretettje.
Atyám, köszönöm, hogy túl látsz a hibáimon és a kétségeimen, és a gyermekedként tekintesz rám. Kérlek, légy közel hozzám, miközben igyekszem egyre mélyebben megismerni Téged. Nyisd meg a szememet ma, hogy úgy lássam a körülöttem lévőket, ahogy Te látod őket. Igazítsd az én utamat a Tiédhez. Jézus nevében, Ámen.
Forrás:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése