Jézus, az Ember Fia

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között: az ember Krisztus Jézus.”

1Timóteus 2,5

Szeretem, hogy Jézus és János milyen közeli barátok voltak. Barátságuk erős, bensőséges és kedves volt. Amíg Jézus a földön járt, szinte elválaszthatatlanok voltak – és János volt az egyetlen férfi, aki a keresztnél is mellette maradt.
Azt is szeretem, hogy Jézus mély barátságot ápolt Máriával, Márta nővérével. Tisztelte őt, és bőségesen dicsérte. Akkor is megemlékezett róla, amikor Mária könnyeivel törölte meg a lábát.
Amikor ezekre a meleg, szívhez szóló barátságokra gondolok, dicséret ébred bennem: Jézus valóban ember volt.
Valóságos, hús-vér ember.
A szíve együttérzés fájdalmát hordozta. A szeme szeretettel ragyogott. Karjai öleltek. Ajkai mosolyogtak. Kezei érintést adtak. Jézus férfi volt!
Ő maga hív bennünket arra, hogy az Emberfiaként viszonyuljunk hozzá. És mert teljes mértékben emberré lett, mi is szeretettel és gyöngédséggel közeledhetünk hozzá. Nehéz lenne bízni Istenben, ha csupán a Legfőbb Mozgató, az Első Ok vagy valamiféle névtelen erő lenne. Lehetetlen volna szeretni egy Urat, aki csak egy homályos, elvont teológiai fogalom.
A kereszténység lényege, hogy Jézus Krisztust ismerjük meg — mint Urat, papot és királyt, mint fejünket és vőlegényünket, mint pásztorunkat és életadónkat. Ő az egyház sarokköve: teste, menyasszonya és épülete.
Az Emberfia megismerése mindezen módokon kapcsolatot, közelséget, érzelmet jelent. Igen: szerethetjük Istent — és igen, szerethetjük azt az Embert, akivé értünk lett.

Köszönöm, hogy az Emberfiaként érted minden emberi szenvedélyt, érzed minden fájdalmunkat, és együttérzel minden könnyünkkel. Jézus, add nekem barátságod kegyelmét.

https://joniandfriends.org/daily-devotional/jesus-son-of-man/

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/589816/