Úgy érzed, hogy cserben hagyod Istent?

 [Ide írd be a nevedet] Istennel járt.

Amber Palmer – My Jars of Clay
2025. február 26.

„Énók Istennel járt, és eltűnt, mert Isten magához vette.”

1Mózes 5:24

Érezted már úgy, mintha cserben hagynád Istent? Mintha nem tennéd meg a részed a „megállapodásban”? Talán a bűntudat furdalja a szíved, és újra meg újra emlékeztet arra, miben vagy hiányos.

Nemrég magam is ezekkel a kérdésekkel küzdöttem. Vajon Isten csalódott bennem? Elég vagyok-e Neki? Többet kellene tennem érte? Jobb kereszténynek kellene lennem? Éreztem, ahogy ezek a hazugságok rám nehezednek: mintha minden rajtam múlna – azon, hogy megírom-e azt a könyvet, vagy hogy nagyobb szolgálatot építek-e. Féltem, hogy lemaradok arról, amit Isten nekem szánt, és ez az érzés egyre erősebben megragadta a szívemet. A szorongásból félelem lett – félelem attól, hogy lemaradok… vagy ami még rosszabb, hogy Őt vesztem el. Nem akartam majd egy napon úgy állni Előtte, mint egy csalódott apa előtt, aki csak azt kérdezi: „Miért nem teljesítetted a küldetésed?”

Ebben a belső harcban Isten gyöngéden a szívemhez szólt. Megálltam, és elém került az 1Mózes 5:24, és tudtam, hogy ez az Ő szeretetteljes válasza a szívem kérdéseire.

„Énók Istennel járt, és eltűnt, mert Isten magához vette.”

Ha megnézed a különböző fordításokat, így is olvasható:

• „Énók hűségesen járt Istennel.” (NIV)

• „Szoros közösségben járt Istennel.” (NLT)

• „Egész életét Isten közösségében töltötte.” (GNT)

• „Énók szokásszerűen Istennel járt.” (Literal Standard Version)

Minden fordítás újra meg újra megérintette a szívemet, és fényt gyújtott bennem azokra a hazugságokra, amiket addig cipeltem.

Ennyit tudunk Énókról: ő volt Ádámtól számítva a hetedik ember, olyan korban élt, amikor mindenki eltávolodott Istentől (emlékszel a vízözön történetére?), mégis ő hűségesen, szorosan, közösségben és állhatatosan járt Vele. A Zsidókhoz írt levél 11:5 azt mondja, Énók élete tetszett Istennek.

Nincs felsorolva, mit mindent ért el a földön – de Isten célzottan gondoskodott arról, hogy az ő életének lényege, a Vele való kapcsolat bekerüljön a Bibliába.

A Máté 11:28–30-ban Jézus nemcsak arra hív, hogy Vele járjunk, hanem egy másik gyönyörű emlékeztetőt is ad:

„Vegyétek magatokra az én igámat…”

Amikor Jézus ezeket mondta, hallgatói azonnal felismerték: ez a tanítványságra való meghívás volt. A „járom” kifejezést a zsidó rabbik (tanítók) és tanítványaik használták, amikor a tanítvány elfogadta mestere tanítását és törvényértelmezését.

Jézus korában a vallási vezetők olyan terheket tettek az emberekre, amelyek elviselhetetlenek voltak – egy végtelen lista szabályokról, amelyeket teljesíteni kellett, hogy „méltóak” legyenek.

A farizeusok pedánsan követték a törvényt, sőt még annál is többet, de Jézus rámutatott a szívük állapotára (Máté 23). Bár kívülről igaznak látszottak, valójában távol voltak Istentől.

Jézus azonban valami jobbat kínált – hogy visszavezessen minket az Igazsághoz.

„Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

Benne nyugalmat talál a lelkünk.

Nézzük meg Máriát és Mártát is (Lukács 10:38–42). Márta szó szerint Jézust szolgálta a házában, mégis a szíve nem volt Vele. Bosszankodott, hogy Mária csak Jézus lábánál ül, és nem segít neki.

Jézus azonban így válaszolt:

„Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz és nyugtalankodsz, pedig csak egy a szükséges dolog. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”

Mária a jó részt választotta. A szíve egyszerűen Jézus közelében akart lenni.

Milyen gyönyörű emlékeztető ez arra, hogy lassítsunk, vegyünk egy mély levegőt, és töltsünk időt Vele. Még a „tevés” közben is megpihenhet a szívünk az Ő lábainál. Ő segít lecsendesíteni az érzelmeinket!

A mi fáradozásaink sok forrásból eredhetnek. Én gyakran azon kapom magam, hogy elsodornak a földi célok és elvárások – mintha az értékem attól függne, mennyit teljesítek, milyen címeket viselek, vagy milyen autót vezetek. Ez könnyen beszivárog a hitembe is, és azon kapom magam, hogy „nagy és fontos dolgokat” akarok tenni, hogy számítsak.

De ez is válhat bálvánnyá.

Énók példája azonban megmutatja: Isten azt kívánja, hogy járjunk Vele. Hogy a szívünket felé fordítsuk, és egyre jobban megismerjük Őt.

Istennek tisztességet adhatunk mindenben, amit teszünk — akár egy kisbabát ringatunk, edényt mosunk, kedvesek vagyunk egy durva emberhez, ételt adunk a hajléktalanoknak, vagy szeretjük a családunkat.

Az igaz élet nem nagy tettek listája, hanem egy élet, amely hittel telve nap mint nap bízik Jézusban.

Amikor Istennel járunk, minden más ebből a kapcsolatból fakad. A Lélek gyümölcsei kivirágoznak az életünkben és a körülöttünk élőkben.

Isten valóban használhat minket az Ő céljainak betöltésére, de először és mindenekelőtt arra hív, hogy közösségben legyünk Vele.

Ha eltévedünk vagy rossz döntést hozunk, Isten hűséges, és visszavezet oda, ahol lennünk kell.

Ha tehát azon kapod magad, hogy azon tűnődsz, eleget teszel-e, vagy méltó vagy-e az Ő szeretetére (zárójeles üzenet: az vagy!), akkor engedd, hogy ez az érzés emlékeztessen: állj meg, lélegezz mélyet, és térj vissza a szerető Mennyei Atyához.

Lassíts, és sétálj Vele – olvasd az Ő Igéjét, elmélkedj a jóságán, imádkozz, és ismerd meg Őt még jobban. Ígérem, a lelked mély nyugalmat és új célt talál majd.

Most mondd ki:

[Ide írd be a nevedet] Istennel járt.

Ámen!

Egyszerűen tölts Vele időt – ott van az igazi békesség.

Szeretettel és kegyelemmel,

Amber

Légzőima a hónapra:

Belégzés: Veled járok.

Kilégzés: Uram.

Forrás: https://myjarsofclay.substack.com?utm_source=navbar&utm_medium=web