Vissza a hálóhoz

„’Megyek halászni.’ ’Veled tartunk’ – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit.” Jn 21,3

Voltál-e már azon a ponton, amikor úgy érzed, reményeid, álmaid szertefoszlottak? Mit tettél akkor?
Péter, Jézus tanítványa, elárulta az Urat, és látta meghalni. Jézus már nincs velük. Mit tehetne? A Jn 21-ben azt látjuk, hogy visszatér ahhoz a tevékenységéhez, amit a Jézussal való találkozás előtt űzött. Néha eltöprengek, mire gondolhatott Péter, mialatt ott állt a halászhajó korlátjánál, és a láthatárt kémlelte.
Úgy érezte, az egész egy álom volt? Aggódott a jövő miatt? Eljutott a lelki-szellemi élet csúcsára: együtt barangolt Jézussal, hallgatta Jézust, jövőjét Jézussal tervezte el. Aztán egy szempillantás alatt újra ott találja magát a társaival a régi helyen, mintha semmi sem történt volna.
Isten folytatta a munkát, de egyelőre hagyta, hogy Péter és a többiek visszatérjenek a halászathoz. Hagyott néhány napot a töprengésre, aggódásra. Hagyta, hogy Őt keresve fürkésszék a horizontot – és ne találjanak semmit. Egy időre hagyta, hogy egyedül, sőt elhagyatva érezzék magukat.
Mikor így érzünk, hajlamosak vagyunk visszalépni ahhoz, ami azelőtt volt, amit ismertünk. Régi szokásokhoz, régi barátokhoz, akik és amik talán nem a legmegfelelőbbek voltak számunkra. Régi tevékenységekhez, régi mankókhoz, amikre hajdanán támaszkodtunk. Péterhez hasonlóan, olyan helyen találhatjuk magunkat, ahova azt hittük, sosem térünk vissza.
Most valami mégis más. Van egy szikrányi remény, hogy bár visszatértünk, talán nem sokáig kell itt maradnunk.
Úgy szeretem, hogy ez a történet azzal végződik, hogy Jézus ott áll a parton, és várja, hogy Péterék végezzenek a halászattal, és oda jöjjenek Hozzá. Meg hogy Péter, mikor meglátta, beugrott a vízbe, hogy minél hamarabb odaérjen Jézushoz.
Talán te is kikerültél álmaidból, és visszatértél a megszokotthoz. A csalódás, a kudarc talán arra indít, hogy megkérdezd, hol van Isten. Remélem, bele tudsz kapaszkodni a mai történetbe. Bízom benne, hogy ha körbefürkészed a láthatárodat, ott találod Istent várva rád. S ha meglátod, odarohansz hozzá, ahogyan csak bírsz.
Talán egy időre hagyja, hogy egyedül légy. Hagyja, hogy elbizonytalanodj, hogy ott van-e még. Imádkozom, hogy az a szikrányi remény ne hunyjon ki benned ezalatt. Talán visszatértél a „halászathoz”, de Ő nem akarja, hogy ott maradj. Sokkal több tennivalót akar rád bízni. Ő a háttérben is munkálkodik. Tervei mindig előre visznek, nem visszafelé.

Uram, egyedül érzem magam, mint akiről megfeledkeztek. Néha arra gondolok, valóságosak voltak-e lelki élményeim, vagy csak képzelődtem. Visszatértem a megszokotthoz, mert csak ezt ismerem. De tudom, hogy nem akarsz ott hagyni. Meg akarlak pillantani, miközben kémlelem a horizontot. S ha meglátlak, segíts, adj bátorságot, hogy odafussak Hozzád. Bízom benne, hogy még van terved számomra. És az a terv, tudom, előre visz, nem visszafelé. Jézus nevében, Ámen.

                                      

(forrás:eszmelkedesek.blogspot.com
Encouragement for today, 2011.09.20.
www.proverbs31.org
Marybeth Whalen
fotó:pinterest.com)