Dolgozni és pihenni bűntudat nélkül

„Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna; de ti nem akarátok.”

Ésa 30,15 (KG)

A lelkiismeret furdalás hosszú időn át hűséges társam volt.
Ő motivált a munkában, aztán ő gyötört, mert túl sokat dolgoztam. Motiválta a pihenésem, hogy aztán számon kérje, miért nem dolgozom eleget.
Egy bűnös tettre egészséges válasz a bűntudat, ha bűnbánatra késztet. De amit én éreztem, nem is volt valódi bűntudat. Olyasmiért volt bűntudatom, ami nem számított bűnnek. Saját elvárásaim indokolták az állandó lelkiismeret furdalást.
Bűntudatom volt, ha túl sok időt töltöttem egy projekten, és nem voltam eleget a gyermekeimmel. Furdalt a lelkiismeret, mert komolyan vettem bizonyos feladatokat, és mert nem szántam elég figyelmet másokra. Például nem töltöttem elég időt az Úrral, nem írtam elég gyakran szponzorált gyermekemnek, nem vállaltam önkéntes munkát a veteránokért, nem vettem részt a mellrák-felvonuláson, nem segítettem a család egyik tagjának költöztetésében, stb, stb.
Azokért a tetteinkért, amik valóban bűnösek, Jézus magára vette bűnösségünket. Kereszthalálával megfizetett Istennek bűneinkért. Ha valóban megbánjuk bűneinket, Isten hűségesen megbocsát. Ezzel bűnösségünknek vége!
De a bűntudat olyasmi miatt, ami önmagában nem rossz, meg tud nyomorítani – mert Istennek nincs mit megbocsátania! Ezért sosem érezzük, hogy megbocsátott. Hibáztatjuk magunkat (helytelenül), és csendben együtt élünk a szégyenérzettel, állandó kudarcélménnyel.
Van egy ellensége lelkünknek, aki hozzá szeretne láncolni a bűntudathoz, mert tudja, hogy ebben az állapotban két dolgot tehetünk: túldolgozzuk magunkat, vagy legyőzötten feladjuk.
Miután hosszú ideig éltem a kimerültség körforgásában, az Úr rávezetett, hogy felismerjem: a munka és a pihenés az ő szent ajándékai. Egyik sem fontosabb a másiknál. A problémát nálam az okozta, hogy túlértékeltem a munkát, és alulértékeltem a pihenést. Fel kellett újra fedeznem, hogy mindkettő parancs, ajándék és ígéret, amit helyes arányban bele kell építenünk az életünkbe.
Egy olyan munkamániásnak, mint én vagyok, tudomásul kell vennie, hogy Isten parancsa a pihenésre (Kiv 20,8-11) ugyanolyan fontos, mint a többi kilenc parancsolat. Miért esik mégis nehezemre a pihenés? Nem tudom, de Istennek bizonyára rosszul esik, hogy visszautasítom a pihenés ajándékát.
Ésaiás próféta által ezt üzeni az Úr: „Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna; de ti nem akarátok.” Ésa 30,15 (KG).
Vigasztal egy kicsit, hogy hajdan az izraeliták is küzdöttek a pihenéssel, a megnyugvással. Pedig Istennek megszakad a szíve, mikor látja, hogy szüntelenül dolgozunk. Ha Isten kedvére szeretnék tenni (és ez így van), akkor nagyon fontos megértenem és komolyan vennem a pihenés parancsát.
Amikor elkezdtem tiszteletben tartani a pihenőnapot (szabbat), békesség töltött el, és elmúlt a lelkiismeret furdalásom. Visszanézve látom, hogy ez volt az az engedetlenség, amit meg kellett vallanom. Ezen a ponton volt szükségem bűnbocsánatra, nem a többi területen. Csakhogy a Sátán átirányította bűntudatomat az igazi forrásától olyasmi felé, amiben nem voltam vétkes.
Attól kezdve, hogy komolyan vettem Isten Szavát, és elhatároztam, hogy heti egy napon nem fogok dolgozni, lehullottak a túlteljesítésre ösztönzés láncai. Amit sem egy időbeosztást vagy tervezést segítő programmal, sem a vággyal a még több munkára nem tudtam elérni, megoldódott azáltal, hogy engedelmeskedtem Isten pihenést előíró parancsának.
Isten akkor tud legjobb munkát végezni bennem és általam, ha kipihenem magam, és nem törekszem arra, hogy mindent a magam feje szerint oldjak meg.
Olyan titok ez, amit ellenségünk igyekszik elrejteni előlünk. Azt akarja, hogy a pihenést gyengeségnek tartsuk. De ha ráhagyatkozunk Istenre és az Ő Igéjére, csodálatos módon megtapasztaljuk hatalmát. Nagyon jó hír ez azoknak, akik, mint én tettem, megtagadják maguktól a pihenést.

Uram, köszönöm, hogy parancsba adtad a pihenést. Sajnálom, hogy éveken át nem vettem figyelembe, lekicsinyeltem a pihenőnap megtartását. Köszönöm, hogy megbocsátottál, és megszabadítottál a hosszú ideig tartó, szüntelen, nyomasztó bűntudattól. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: Guilt-free Approach to Work and Rest
Encouragement for today, 2018. január 9.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/01/09/guilt-free-approach-to-work-and-rest

fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu

fotó: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/no-pihenes-asztal-hordozhato-szamitogep-3791136/