Egy nap, amikor a lelkünk fellélegezhet

„Ha nem tiprod a szombatot, nem végzed kedvtelésedet szent napomon, ha a szombatot gyönyörűségnek hívod, az ÚR szent napját tiszteletre méltónak, és megtiszteled azzal, hogy nem jársz a magad útján, nem végzed kedvtelésedet és nem szólsz üres beszédet, akkor gyönyörködni fogsz az ÚRban.” (Ézsaiás 58:13–14, RÚF)

Pihenés. Olyan jól hangzik… mégis rettentően nehéz egy olyan lánynak, mint én. Mert még akkor is, amikor a testem pihen, az elmém ritkán teszi ugyanezt.

Úgy érzem, mintha folyamatosan labdákat zsonglőrködnék a fejemben. Mások igényei. Az otthon elvárásai. Munkahelyi feladatok. A véget nem érő teendőlisták. Ismerős érzés?

Pedig a Biblia egészen világosan beszél arról, hogy tisztelnünk kell a szombatot, és tudatosan törekednünk kell a pihenésre. Isten arra hív, hogy hetente egyszer nyomjuk meg az élet „szünet” gombját, és őrizzük meg a pihenéshez való jogunkat. Határozottan. Tudatosan. Akkor is, ha a naptárunk könyörög, hogy tegyünk kivételt.

De miért?

Vannak személyes okok, amiért szükségünk van a szombat megélésére – ezek mindannyiunknál mások. Olyan bensőséges beszélgetésekre van szükségünk Istennel, amelyeket nem lehet sietve letudni. Meg kell állnunk, le kell ülnünk Vele, és meg kell kérnünk, hogy mutasson meg bizonyos dolgokat az életünkben.

Amikor azonban a mai kulcsigékre gondolok, valami más is eszembe jut. A szombat nem csupán egy nap, amit én adok Istennek. Ez egy olyan nap, amelyet Isten alkotott meg számomra. Valamit adni akar nekem – ha hajlandó vagyok eléggé lelassulni ahhoz, hogy befogadjam:

„Ha nem jársz a szombaton a kedvteléseid után, ha gyönyörűségnek hívod a szombatot, az ÚR szent napját tiszteletre méltónak, és úgy tiszteled meg, hogy nem a magad útjait járod, nem a magad kedvteléseit keresed, és nem beszélsz hiábavaló beszédet, akkor gyönyörködni fogsz az ÚRban…”
(Ézsaiás 58:13–14)

A szombat nem pusztán egy megtartandó időpont. Hanem egy megőrzendő ajándék. Egy lehetőség arra, hogy újra felfedezzük örömünket az Úrban.

Szükségem van erre. Szeretnék a szombat őrzője lenni – valaki, aki elszántan védi ezt a napot, és megéli benne Isten gyönyörűségét.

A megfigyelő emlékszik arra, hogy pihennie kell.
Az őrző azért pihen, hogy emlékezzen: minden Istenről szól.

A megfigyelő megáll a szombaton, mert egy szabály ezt írja elő.
Az őrző ennél tovább megy. Nemcsak szabályt követ, hanem Isten vágyát. Elfogadja a pihenés célját. Hetente egy napot arra szán, hogy Isten pihenésének friss szele átjárja, kifújja mindazt, amit a hét során magába szívott – egy megtisztító lélegzetvétellel a lélek számára.

Minden arról szól, hogy megálljunk, és kapcsolódjunk Istenhez a mindennapok zavaró káosza nélkül, hogy ráhangolódjunk az Ő ritmusára. Isten ritmusa teret őriz bennünk arra, hogy meghalljuk a hangját, feltárja azokat a pontokat, ahol letértünk az útról, és kitisztítja a felesleges belső rendetlenséget. A csendes pihenés segít meglátni, hol járunk a saját utunkon, hol vagyunk inkább önmagunknak kedvezők, mint Istennek tetszők, és mely hiábavaló szavakat kell megfékeznünk. A lelassulás idején rendet tehetünk a gondolatainkban, és újra Isten útjaira figyelhetünk.

A szombat teszi mindezt lehetővé.

Ha egy napot a pihenésnek szentelek, a lelkem megkapja azt a szabadságot, amelyre annyira vágyik. Teret a lélegzetvételre. Belégzés és kilégzés egy gyengéd, Istentől adott ritmusban.

Drága Uram, hálás vagyok a szombat ajándékáért. Kérlek, segíts, hogy ennek a szent és drága időnek az őrzője legyek hétről hétre.
Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2026/01/22/we-all-need-space-to-exhale

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/ho-tajkep-termeszet-divat-6532665/