Csendesedj el és ismerd meg...

„Bízz az Úrban teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj! Minden utadon ismerd el Őt, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet.”

(Példabeszédek 3,5–6)

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten” – ez sokkal nehezebb, mint amilyennek hangzik.

Valójában amikor válaszra, iránymutatásra vagy tisztánlátásra vágyunk az életben, az a gondolat, hogy elcsendesedjünk és várjunk Istenre, kifejezetten frusztráló lehet.
Nem természetes számunkra, hogy elhallgassunk, megálljunk, figyeljünk, és azon elmélkedjünk, kicsoda Isten, miközben körülöttünk káosz örvénylik.

Meg akarjuk oldani a dolgokat, irányítani akarunk, a fájdalmat pedig a lehető leggyorsabban eltüntetni.
Isten mégis újra és újra ugyanarra mutat vissza minket:

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.” (Zsoltár 46:11)

De nem csupán a csendességről van szó – hanem a „tudásról”, ami szerintem a kulcs.
Azért kell elcsendesednünk, hogy megismerhessünk. Hogy emlékezhessünk.
Hogy valóban rátekintsünk Istenre, és újra felidézzük, kicsoda Ő – és kicsoda volt mindig is.

Arról szól, hogy a körülményeinken túltekintve az örökkévalóra nézzünk, és békét találjunk Abban, aki mindezt a kezében tartja.
Ebben a folyamatban változik meg a fókuszunk, a látásmódunk és a szívünk.

Ez a folyamat elengedhetetlen – még akkor is, amikor ez az utolsó dolog, amit tenni szeretnénk –, mert Isten tudja, hogy erre van szükségünk.
Amikor tehát azt mondja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten”, nem azért teszi, mert azt akarja, hogy ott ragadjunk, ahol vagyunk.

Hanem azért, mert tudja: az, hogy Vele időzünk, és mélyebben megismerjük Őt, az lesz az, ami valóban kivezet minket onnan.

Ne félj elcsendesedni és megismerni.
Ő ott lesz veled abban a csendben.

Kelli Bachara

Mennyei Atyám,
előtted állok a nyugtalanságommal, kérdéseimmel és a bennem kavargó gondolatokkal.
Olyan nehéz megállni, elcsendesedni, és elengedni azt az erős vágyat, hogy mindent azonnal megoldjak.

Taníts meg csendben lenni Előtted.
Taníts meg nem csak megállni, hanem megismerni Téged ebben a csendben.
Segíts emlékezni arra, ki vagy Te – hűséges, szerető, mindent a kezedben tartó Isten.

Amikor a körülményeim hangosabbak, mint a békesség, emeld fel a tekintetem az örökkévalóra.
Formáld a szívemet, tisztítsd a látásomat, és add meg azt a belső nyugalmat,
amely nem a válaszokból, hanem a Veled való közösségből fakad.

Bízom Benned, Uram.
Még akkor is, amikor nem értem az utat,
hiszem, hogy Te ott vagy velem a csendben –
és Te vezetsz ki onnan, ahol most állok.

Jézus nevében,
Ámen.