A történeted nem csak a tiéd
"nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. "Zsoltárok 78:4
Sok éven át azt gondoltam, hogy a történetem teljesen hétköznapi. Igen, Istennel jártam végig hibákon, megbánásokon és küzdelmeken keresztül, de kételkedtem abban, hogy a tapasztalataim bárki más számára is jelenthetnének bármit. Őszintén szólva nem is igazán akartam megosztani őket.
A sebezhetőség gondolata kényelmetlennek és feleslegesnek tűnt.Ugyan kinek lenne szüksége arra, hogy a kusza, tökéletlen utamról halljon?
Ez azonban megváltozott, amikor elkezdtem megnyílni az íráson, szolgálaton és hétköznapi beszélgetéseken keresztül. Ekkor fedeztem fel egy mély igazságot: Isten nem csak magunknak adja a történeteinket. Azért adja őket, hogy mások is megláthassák az Ő jóságát.
Valahányszor megosztottam egy darabot az utamból, gyakran érkezett ilyen visszajelzés: „Erre volt szükségem” vagy „Azt hittem, egyedül vagyok ezzel.” A hétköznapi történetem rendkívülivé vált, mert egy rendkívüli Istenre mutatott rá.
Pontosan erről szól a 78. zsoltár is. Egy Asáf nevű próféta és zsoltáríró írta ezt a zsoltárt azért, hogy továbbadja Izráel történetét — az egyiptomi csodákat, a Vörös-tenger kettéválását, a pusztai mannát — élő bizonyságtételként. Ezek nem pusztán történelmi események voltak; azért kellett újra és újra elmondani őket, hogy a következő nemzedékek is bízzanak Istenben.
A mai kulcsversben Asáf világossá teszi, hogy ez nem választható lehetőség, hanem szent felelősség: "nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. "Zsoltárok 78:4
Az Úr jósága túl értékes ahhoz, hogy hallgassunk róla. Ha egy nemzedék elmulasztja elmondani a történetét, a következő elveszíti Isten hűségének döntő bizonyítékait.
Ugyanez igaz ránk is ma. A te történeted — örömökkel és mély szenvedésekkel együtt — Isten keze által formálódott. Még a zavaros vagy fájdalmas részek is azzá a bizonysággá válhatnak, amelyre valaki másnak szüksége van ahhoz, hogy elhiggye: Isten valóságos, és ma is munkálkodik. Amikor a történeteinket elrejtjük, Isten hűségének tanúsága is rejtve marad. Amikor azonban megosztjuk őket, bátorságot, reményt és hitet adunk tovább.
Talán te is gondoltad már: „Nem vagyok író vagy előadó. Mi van, ha mások elítélnek? Mi van, ha az én történetem nem elég jelentős?”
Barátom, éppen itt lép be a hit. A történeted megosztása nem önreklám. Ez szolgálat. Világosság gyújtása azok számára, akik olyan völgyeken mennek keresztül, amelyeket te már ismersz.
Ebben a januárban — ahelyett, hogy egy csomó fogadalmat tennél, amelyeket pár hónap múlva elfelejtesz — állj meg egy pillanatra, és gondold végig azt a történetet, amelyet Isten ír az életedben. Mely fejezetek mutatják meg az Ő hűségét? Mely gyengeségeidben lett nyilvánvaló az ereje? Milyen tanulságok válhatnak mások számára életmentő kapaszkodóvá?
Amikor jól sáfárkodsz a történeteddel, nem pusztán az életedet meséled el — Jézusra mutatsz. Valaki éppen arra a bátorításra vár, amelyet csak te tudsz megadni.
Uram, köszönöm a történetet, amelyet az életemben írsz. Adj bátorságot, hogy továbbadhassam mindazt, amire elhívsz, bízva abban, hogy szavaimat arra használod, hogy mások előtt is kijelentsd a Te hűségedet. Jézus nevében, ámen.
.jpg)
Forrás:
by Tracie Miles
Your Story Isn’t Just Yours
January 7, 2026
Megjegyzések
Megjegyzés küldése