Azokra a napokra, amikor a hit meginog

„Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy; vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsoltárok 23,4)

Volt már, hogy mélyen kételkedtél Istenben? Szeretném, ha tudnád: én igen.

Sőt, volt idő, amikor a kételyeim olyan mélyre nyúltak, hogy majdnem teljesen elveszítettem a hitemet.

Nálam ezek a kételyek korán kezdődtek. Tiniként értelmileg nem tudtam összeegyeztetni a Biblia történeteit a logikával és az értelemmel. Legyünk őszinték: egészen elképesztő dolgokban hiszünk — tengerek kettéválásában, próféták által lehívott tűzben, Jézusban, aki embereket támasztott fel a halálból — köztük önmagát is.

A hitetlenség napjai sötétek voltak számomra. Amikor nem vagy biztos abban, hogy Isten létezik, az élet sivárnak tűnik. A halál pedig? Még annál is sötétebbnek. 

Nem egy szép, látványos folyamat volt visszatalálni a hithez. Nem egy hegytetőn átélt pillanat volt, és nem egyetlen oltárnál hozott döntés. Lassú volt, könnyekkel teli és kérdésekkel átszőtt. Olyan érzés volt, mintha egy hosszú, sötét folyosó végén pislákoló fényt követnék. Reszkető lépésről lépésre haladtam, míg a fény végül elég erős nem lett ahhoz, hogy újra tisztán lássak. Ez a fény? Isten Igéje volt.

Ma már ez a fény erős. A hitem szilárd. De még mindig vannak pillanatok, amikor kérdések törnek fel bennem. És ilyenkor emlékeztetem magam: a hit nem azt jelenti, hogy erőltetett mosolyt viselünk, vagy elfojtjuk a kétségeinket. A hit azt jelenti, hogy bízunk abban, hogy Isten a völgyben is jó — még akkor is, amikor a völgynek semmi értelme nincs.

Egy zsoltáríró így fogalmazott:
„Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy; vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsoltárok 23,4)

Mindannyiunknak vannak úgynevezett „völgykérdéseink”, például:

• Istenem, hol vagy ebben a küzdelemben?

• Miért tart ez ilyen sokáig?

• Miért érzem úgy, hogy az imáim válasz nélkül maradnak?

• Hogyan fogom ezt túlélni?

• Miért tűnik olyan távolinak a gyógyulás?

Azt tanultam meg, hogy a hit nem annak a színlelése, hogy minden rendben van. Hanem annak a bizalma, hogy amikor nincs minden rendben, Isten akkor is veled van.

Elárulhatok valamit? Néha félek bevallani a völgykérdéseimet. Mert a „jó keresztények” ugye nem kérdeznek — nekünk „csak hinni kellene”.

Pedig Jézus követése nem azt jelenti, hogy nincsenek kérdéseid. Csak azt, hogy tudod, hová vidd őket.

Pál így emlékeztet minket a Róma 3,3–4-ben:
Mi következik azonban ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? Szó sincs róla!”
Megnyugtat, hogy még akkor is, amikor a hitünk papírvékonynak tűnik, Isten rendíthetetlenül hűséges.

A kételyeid lehetnek valósak — de Isten hűsége még valóságosabb. És még amikor a kérdések legsötétebb völgyében jársz is, a Pásztorod veled van.

Uram, ismered a kétségeimet, félelmeimet és kérdéseimet. Köszönöm, hogy a Te hűséged soha nem inog meg, még akkor sem, amikor az enyém igen. Segíts bízni Benned a völgyben, és követni a Te fényed pislákolását, amikor sötétnek érzem az utat. Emlékeztess arra, hogy nemcsak a folyosó végén vagy jelen, hanem itt vagy velem most is. Erősítsd a hitemet, és tedd biztossá a lépteimet. Jézus nevében, Ámen.

 

 

 

   

Forrás:

Jennifer Dukes Lee

Daily Devotions
For the Days When Faith Feels Fragile
January 2, 2026

 https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2026/01/02/for-the-days-when-faith-feels-fragile

Fotó: canva.com