Megmaradni, ahol vagyunk

„Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott.” (1Kor 7,20)

Nem vagyok jó abban, hogy ott maradjak, ahol éppen vagyok.

És miért is lennék? A világ állandóan azt sulykolja, hogy ne elégedjek meg azzal, amim van. Azt mondja, mindig törekedjek többre, hogy több legyek. A „megmaradás” legtöbbször egyet jelent a „feladással”.

De a kihívás, hogy ott maradjak, ahol vagyok, nemcsak világi dolog. Keresztényként is érzem. Ha Krisztusban az élet a növekedésről és az érlelődésről szól, akkor mi értelme van megmaradni ott, ahol vagyok? Biztosan nem kellene megelégednem a dolgok jelenlegi állapotával, igaz?

Az ókori Korinthus keresztényei is hasonló kérdésekkel küzdöttek. Sokan közülük pogányok voltak, de az evangélium gyökeresen megváltoztatta az életüket. Most viszont szorongva kérdezték: vajon kell-e valami mást tenniük, változtatniuk az élethelyzetükön, hogy igazán Jézusnak éljenek?

Az egyik terület, ami foglalkoztatta őket, a párkapcsolati állapotuk volt. Mit jelentett Jézus Krisztusba vetett új bizalmuk a hajadon, házas, elvált vagy özvegy helyzetükre nézve? Bárhol is álltak, mindannyian azt firtatták: vajon az evangélium azt jelenti, hogy tovább kell lépniük egy másik, „többet érő” élethelyzet felé, hogy igazán Őt követhessék?

Pál apostol válasza éppoly gyógyír lehet a mi nyugtalan szívünknek és elménknek ma, mint akkor volt őseinknek. Arra buzdította őket, hogy „Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott.” (1Kor 7,20). Emlékeztette őket arra, hogy ugyanaz az Isten, aki hatalmasan elhívta őket önmagához — akár hajadonként, házasként, elváltként vagy özvegyként —, ugyanabban a helyzetben is hatalmasan képes munkálkodni a javukra.

Nem volt bűn, ha változtattak az élethelyzetükön, de nem is volt mindig szükséges — Pál tudta, hogy néha nem a körülményeinknek kell megváltozniuk, hanem nekünk magunknak. És azt is tudta, hogy az egyetlen, aki valóban képes elhozni ezt a belső, átalakító változást, maga Isten Lelke.

Ez nagyon jó hír annak az egyedülálló kereszténynek, aki házasságra vágyik. Annak a házas kereszténynek, aki küzd a kapcsolatában. Vagy annak az elvált vagy özvegy kereszténynek, aki gyászolja házassága végét. Természetesen mindegyik helyzet szomorúsága és fájdalma nagyon is valós. Mégis, mivel tudjuk, hogy Isten megígérte, hogy munkálkodik bennünk és rajtunk keresztül bárhol is vagyunk, biztosak lehetünk abban, hogy meg is fogja tenni.

Amikor a világ azt hajtogatja, hogy ne elégedjünk meg azzal, ahol vagyunk, Isten Igéje emlékeztet: ez nem beletörődés.

Ez megmaradás. Pontosan úgy, ahogyan Ő elhívott rá minket.

Mennyei Atyám, amikor nyugtalanít minket a vágy, hogy többet akarjunk magunknak — hogy többet hozzunk ki magunkból —, kérlek, adj bátorságot és hitet, hogy tudjuk: megmaradhatunk ott, ahol vagyunk. Segíts, hogy mindig Krisztusban maradjunk meg. Jézus nevében, Ámen.

 

 

 

 

Forrás:

by Danielle Treweek

Devotions
Remaining as We Are
September 8, 2025

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/09/08/remaining-as-we-are 

 Fotó: canva.com