Számozni a napokat

 

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90,12 – RÚF)

 Van egy szokásom: számozom a napjaimat. Minden reggel, amikor felébredek, elcsendesedem egy pillanatra, és ezt mondom:

„Uram, ez a nap ezer évnyi örökkévalóságot ér. Ez azt jelenti, hogy az emberek, akikkel ma találkozom, a levelek, amiket megírok, a beszélgetések, amiket folytatok – mindez értékes a te szemedben. Taníts meg arra, hogy megbecsüljem minden pillanat értékét.”

Ez a szokás nem egyik napról a másikra alakult ki bennem. Sőt, azt hiszem, ez az egyik legnehezebb dolog: megtanulni számon tartani a napjainkat.

Pedig számolni annyi mindent olyan könnyű. Pontosan tudjuk, mennyi pénz van a pénztárcánkban. A gazdák számon tartják a juhaikat, a tanárok a diákokat, az éttermek az eladott adagokat, a kertészek a palántákat.

De vajon miért olyan nehéz számba venni a napokat?

Talán azért, mert a napjainkat végtelennek látjuk. Mintha mindig lenne még egy holnap. És amit nem tartunk számon, azt könnyen elpazaroljuk.

Ezért is bölcs dolog imádkozni:

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”

(Zsoltárok 90,12 – RÚF)

Jakab apostol így ír:

„Hiszen a ti életetek is olyan, mint a lehelet: egy kis ideig látszik, aztán eltűnik.” (Jakab 4,14 – RÚF)

És ha ez még nem lenne elég figyelmeztetés, Ézsaiás próféta így folytatja:

„Minden ember olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha rálehel az Úr szele.”(Ézsaiás 40,6–7 – RÚF)

Egy nap, amikor megérkezünk a mennybe, sok minden meg fog lepni minket.

De talán semmi sem döbbent meg annyira, mint az, hogy milyen rövid is volt valójában az életünk itt a földön.

 Ezért ma reggel újra ezt kérem Istentől:

Uram, ezt a napot te már beírtad a könyvedbe. Taníts meg bölcsen élni vele – a te dicsőségedre.

https://joniandfriends.org/daily-devotional/number-your-days-2/

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/1635238/