Túlélni az év legmagányosabb hónapját
„Fordulj hozzám és könyörülj rajtam, mert egyedül vagyok és mély nyomorúságban.” Zsoltárok 25:16 (NLT)
A február hónapot gyakran a szerelem hónapjának nevezik. Milliók szívében azonban ez a hónap a magány mélységét hozhatja el. Ha nincs kezelve a magány, pusztítóan hathat a fizikai, érzelmi és mentális egészségre – nem csak Valentin-nap környékén, hanem az év minden napján.
Én is túl jól tudtam ezt, amikor a házasságom megszűnését követő hónapokban a krónikus magány fájdalmát éltem át. Egy üres otthon, egy üres fészek, elszigeteltség a korábbi barátoktól és összejövetelektől, és a hideg téli esték egyedül, mind megtették a hatásukat.
Amikor végre megérkezett a melegebb idő, a lányaim egy tengeri hajóutat terveztek az egyetemi barátokkal a tavaszi szünetre. Szeretetből és aggódva a jólétem miatt, arra biztattak, hogy csatlakozzak hozzájuk egy napra a napsütésben, mielőtt a hajójuk elindul – és én megragadtam a lehetőséget.
Az első nap nevetéssel és mosollyal telt. A floridai napsütés felmelegített és javított a hangulatomon. A környezetváltozás és a fókuszváltás pontosan az volt, amire a lelkemnek szüksége volt.
De miután ők elmentek, másnap reggel a teljes, totális egyedüllét nyomasztó tudata öntött el.
Ahogy a tengerparton ültem és az embereket néztem, 600 mérföldre otthonról, nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Úgy tűnt, ezen a gyönyörű, napos tavaszi napon senki más nem volt magányos. Csak én. Párok sétáltak kéz a kézben, barátok lubickoltak a hullámokban, családok építettek homokvárakat együtt, és házastársak beszélgettek. Mindezek korábban az életem részei voltak. De most csak én voltam és a székem.
A valóság keményen lesújtott – az egyedüllét volt az új normális állapotom. Nem csak a strandon, hanem magában az életben is. Úgy éreztem, mintha egy másik bolygóra dobtak volna le, ahol senki sem lát engem.
A 25. zsoltár 16-18a verseiben Dávid király hasonló érzéseket fejezett ki, amikor így imádkozott: „Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki! Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet!”(RÚF). Ez a szakasz Isten segítségéért való könyörgések sorozata, mert Dávid elnyomottnak, depressziósnak, zaklatottnak, láthatatlannak és elhagyatottnak érezte magát Isten és mások által.
De ahelyett, hogy Dávid neheztelt volna Istenre, imája fordulatot vett: „mert hozzád menekültem! Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem.” (Zsoltárok 25:20c-21, RÚF). Minden ellenére Dávid király az Úr jelenlétére támaszkodott a vigaszért. És mi is ugyanezt tehetjük.
A magány képes elősegíteni az Istennel való kapcsolatunk növekedését, nem pedig elfojtani azt. A Vele való személyes kapcsolatra lettünk teremtve, és olyan mély vágyat helyezett a szívünkbe, amelyet csak Ő tud kielégíteni.
Barátom, ha ma magányosnak érzed magad, bízz abban, hogy Isten ott van melletted. Jelenléte miatt soha többé nem kell igazán egyedül érezned magad.
Uram, most nagyon magányosnak érzem magam. Segíts megérezni a közelségedet, és vegyél körül szeretettel. Jézus nevében, Ámen.
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése