Egy misszionárius naplójából : Isten látogatása...

 

Az eső hatalmas értéket és erőt képvisel. Az eget és földet összeköti. Mint valami végtelen hosszú lábakon járó óriás, végig vonul a Földön. Folyók duzzadnak, élet fakad lábnyomán, és egyben képes gátakat mosni is…

Ma hajnalban arra a következtetésre jutottam, hogy Isten látogatását jelenti.

 Az Ige szerint a napnyugta hűvösében Isten találkozott Ádámmal és Évával a Kertben. Megosztották szabadon és közösségben, ami szívükön volt. Az Amazon folyó medencéjében Isten látogatása hajnalonként történik.

Ma hajnalban Isten keresztül sétált a kertemen; hatalmas erejét megmutatta a villámokon és mennydörgéseken keresztül. Belerezdült a házam, a szobám, az ágyam, ahol aludni próbáltam. Áradat követte, s a lefolyó csatornák nem győzték nyelni a vizet. Elmosta helyéről a beton lábnyomokat is.  A küszöbömig jött az áradat.

Persze, hogy nem aludtam…Isten jelenléte betöltötte mindenem kivül-belül: áradt, mosott, pusztított és épített. Idebent békességbe és biztonságba csomagolt míg odakint hangos szóval, nagy léptekben haladt.

Reggel van. Csendesedik minden. Még esik. A pálmafa levelein lecsorgó esővíz régi barátságokra emlékeztet. Mélyen érint. Életem lepörög előttem egy szempillantás alatt. Isten símogató keze jelen van. Hangját hallom, amint a hűvös szél meglebbenti alig észrevehető módon a függönyömet. Mögébújva ezt susogja, míg a színes, vertikális csíkok táncra perdülnek a frisseségben:

“Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Isaiah 41: 10)

Emellett Isten emlékeztet arra, hogy nem csak az eső alkalmával, de minden reggelen meglátogat és megtalál: itt szoktunk találkozni, mert tudja ki vagyok, hol lakom, és örökké javamat akarja.

“Ezt veszem szívemre, azért bízom. Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogy el az Ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a Te hűséged! Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. Jó az Úr azokhoz, a kik várják Őt; a léleknek, a mely keresi Őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. (Jeremiás siralma 3:21-26)

Fülöp Viktória, Brazíliában élő misszionárius gondolatai és fényképei