Isten azonban így válaszolt...

Néha Isten azt kívánja tőlünk, hogy nagyon nehéz dolgokat tegyünk meg.

Mint például az özvegység megélése vagy egy gyermek egyedül nevelése.

Mint a meddőség vagy egy gyermek elvesztése.

Mint egy szülő, testvér vagy házastárs átsegítése a Mennyei Otthonba.

Mint például egy lesújtó diagnózist megkapni.

Mint a megromlott kapcsolatok, családi traumák, személyes árulás, fájdalmas elutasítás és felbecsülhetetlen veszteségek átvészelése.

Mint megbocsátani a megbocsáthatatlant.

Mint, amikor újra kell kezdenünk mindent elölről.

Mint amikor az ismeretlenbe kell kilépnünk.

Mint annyi más lehetetlennek tűnő feladatot megtennünk.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de be kell vallanom, hogy gyakran, amikor a fentiekhez hasonlóó nehéz élethelyzeteket éltem meg, ugyanazt mondtam, amit Mózes mondott a 2Mózes 4:13-ban:

„Ó, Uram, kérlek, küldj valaki mást!”

Azonban ISTEN...

Mózes: „Képtelen vagyok megtenni; nem vagyok elég erre a feladatra.”

Isten: „ÉN VAGYOK.”

Én: „Képtelen vagyok megtenni; nem vagyok elég erre a feladatra.”

Isten: „ÉN VAGYOK.”

Érdekesnek találom, hogy ez a Mózessel való találkozás az első alkalom amit megörökít a Biblia, az emberi történelemben, amikor Isten úgy dönt, hogy feltárja a nevét: JHWH-VAGYOK.

Mózes nem volt erős, hanem YHWH volt. Mózes nem volt felkészülve erre, hanem YHWH volt. Mózes nem volt ékesszóló vagy akár nagyszerű vezető, hanem YHWH volt. Mózes számára a feladat, amelyre Isten elhívta, ezer okból teljesen lehetetlennek tűnt. De YHWH jelen volt.

És mivel YHWH - aki elhív minket - képes, Ő tesz minket is képessé.

Vajon a feladat így könnyű lesz? Semmi képpen sem. Mózes engedelmessége még több nehézséget, félreértést és elutasítást hozott magával.

A mi engedelmességünk talán nem mindig vezet az általunk elképzelt végkifejlethez, de mindenképpen Isten céljához visz minket. És az a lehető legjobb hely számunkra.

Isten minden esetben biztonságossá teszi a feladatot? Nem mindig. Lehet, hogy Mózeshez hasonlóan nekünk is félve kell engedelmeskednünk. C. S. Lewis Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című allegóriájában Susan megkérdezi, hogy Aslan „egészen biztonságos-e”, mire Hód úr így válaszol: „Biztonságos?... 'Persze, hogy nem biztonságos. De ő jó. Ő a király, én mondom neked.”

Mivel a mi királyunk jó, nem kell félnünk az ismeretlentől, bármilyen félelmetesnek tűnjön is az.

Vajon érdemes a feladatot, amit ránk bíz, végigcsinálni? Mindenképpen! Láthatjuk az események kibontakozásában, hogy minden fájdalomra és szenvedésre szükség volt ahhoz, hogy a megmentés és megváltás gyönyörű története Isten tökéletes időzítésében bontakozzon ki - Izrael gyermekei számára és számunkra is. Ez a csodálatos dolog a mi Immánuelünkben: amikor a nehéz helyekre hív minket, Ő végig mellettünk marad.

Mózes végül a bibliai történelem egyik legnagyobb vezetőjévé, szónokává és közbenjárójává vált, de előbb igent kellett mondania a nehéz dolgokra. Nekünk is így kell tennünk.

(egy gondolat: Miután éveken át kemény élethelyzeteket élt meg Mózes, élete végén úgy tűnik, maga YHWH kísérte haza Mennyei Otthonába.)

Talán ezer okot találunk arra, hogy miért nem. „Nem vagyok elég erős”. „Nem vagyok erre felkészülve.” „Egyszerűen nem tudom megcsinálni.” „Egyszerűen nem vagyok elég jó.”

Az igazság az, hogy valóban nem vagyok az. Ahogy te sem.

Azonban YHWH...

Ha úgy döntünk, hogy bízunk és engedelmeskedünk, ezernyi élethelyzetünkben fogjuk megtapasztalni, hogy Ő több mint elég.

The Pastor's Widow