Süteményt vagy sarat?
„A rágalmazó/pletykáló szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.” Péld 18,8
A családi vagy baráti összejövetelek általában ugyanúgy zajlanak. A
férfiak összegyűlnek a grill vagy a TV körül, zenéről vagy sportról
beszélgetnek. Ezalatt mi lányok begyűlünk a konyhába egy kis hagyományos
női csevegésre.
A nők számára az emberek és a kapcsolatok jelentik a
beszélgetések fő témáját. Érzelmesebbek, kapcsolatfüggőbbek vagyunk a
férfiaknál. És hát persze a konyhában, az otthon szívében gyűlünk össze.
Na meg ott van az étel is. Egy csésze kávé vagy egy sütemény kellemesen
feldobja a társalgást.
Van viszont az asszonyi csevegésnek egy veszélyes és függőséget okozó válfaja.
Pletykának hívják.
Miért szoktunk pletykálni? Azt hiszem ugyanazért, amiért más dolgokat
is megteszünk, amikről tudjuk, hogy nem kéne - például flörtölünk a
főnökünkkel, vagy rávetjük magunkat a sajttortára: azért, mert jólesik.
Pletykálás közben jólesik, hogy úgy érezzük, megtudunk valamit. Egy
pillanatig bár, de mindenki ránk figyel. A szemek tágra nyílnak, az
adrenalin száguld, ahogy megosztjuk barátnőinkkel a hihetetlen újságot.
Lesik minden szavunkat.
Ha más mondja a pletykát, az legalább olyan
érdekes, olyan, mint mikor megosztanak velünk egy titkot. A pletykálás
mindenkinek jólesik, annak is, aki mondja, annak is, aki hallja, kivétel
csak az lenne, aki a pletykálásunk tárgya.
Ha magamba nézek, és
megvizsgálom, mi motivál a pletykálásra, nem örülök annak, amit találok.
Büszkeséget látok, felelőtlenséget, ítélkezést. Egy önző attitűdöt, ami
kedveli az érzést, amit a pletykálás kivált. Bár pillanatnyilag
jóleshet a pletykálás, ugyanúgy, mint a túl sok sajttorta, megterhelheti
a gyomromat. A pletykálás behatol lelkem belsejébe, a
lelkiismeretfurdalás és a bűn súlyával lehúzza azt.
Rá kellett jönnöm, hogy amikor feltálalom a sarat, vagy akár csak meghallgatom a pletykát, sárral táplálom a lelkemet.
Elhatároztam, hogy legközelebb, ha összejövünk a lányokkal,
pletykaböjtöt fogok tartani. Megpróbálom elterelni a beszélgetést, vagy
elnézést kérve kimegyek a mosdóba, ha a pletykálás elkezdődik. Nem
akarok sarat feltálalni vagy magamhoz venni. Ha a szívem érzékeny Isten
igazságára, később csak hányingert okoz mások kibeszélése.
De egy csésze kávét vagy egy darabka süteményt biztosan magamhoz veszek.
Te mitől éreznéd jobban magad – egy kanál sártól vagy egy szelet sajttortától?
Uram, kérlek, bocsásd meg a pletykálásomat. Tudom, hogy bántok vele másokat, és rosszat teszek magamnak is. Segíts észrevennem, mikor pletykálni kezdek, tégy bátorrá, hogy tartsam a számat vagy témát váltsak. Tölts fel bölcs, együttérző, biztató szavakkal. Jézus nevében, Ámen.
(Encouragement for today, 2011.10.14., www.proverbs31.org, Rachel Olsen, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)
Mindenkinek van egy véleménye a másikkal szemben. Ez lehet rossz vagy jó. Ki sem kell mondani és meg sem kell beszélni másokkal. Ez jön magától, előszőr mikor ránézel aztán mikor beszélsz vele....stb.A pletyka tapasztalatom szerint a negatív dolgokról való megosztás! Olyan, hogy pozitív "pletyka"? Azt már dicséretnek hívják és nem egymás között boncolgatjuk a dolgot, hanem a főnökünktől, családunktól, barátuntól,stb. .... kapjuk.Ez egyenesen nekünk szól!
VálaszTörlésNem könnyű határvonalat húzni, hogy mikortól számít pletykának a valakiről szóló beszélgetés...a pletyka pejoratív kifejezés, ellenben Nem feltétlenül rosszakaratúan lehet valakiről beszélgetni.
VálaszTörlés