Olvasói gondolatok: Soha nem késő

Legszívesebben odaállt volna elé. Úgy, ahogy mostanában szokott. Egyenes derékkal, hátra tett kézzel, előreszegezett állal, határozott tekintettel, és elmondta volna neki, hogy sohasem késő. 

Biztosította volna arról, hogy nincs egyedül. Figyelmeztette volna, hogy a hazugságok hálójába csak belegabalyodni lehet, előrejutni nem. Emlékeztette volna, hogy nem minden relatív, van egy zsinórmérték, ami meghatározza, hogy mi fér bele és mi nem. Beszélt volna neki még a szent kapcsolatokról, amit vétek bemocskolni, tönkre tenni; szavakról, amiket nem szabad elhasználni. 

Megpróbálta volna azt is megértetni vele, hogy a szerepek és az állarcok között nagy a különbség. Láttatta volna vele, hogy a szégyen az nagyon rossz érzés és nem is Tőle való. Azzal el akarunk bújni még Előle is. Így nagyon nehéz kikeveredni belőle. A bűntudat az jó. Az Hozzá vezet. És Nála van a feloldozás. Megpróbálta volna meggyőzni őt, hogy ne féljen, az első Szeretethez vissza lehet térni. 

Vagy egyszerűen csak megkérte volna őt, hogy üljön le, helyezkedjen el kényelmesen, csukja be a szemét. Ő pedig elővette volna a Bibliáját és felolvasta volna neki a kedvenc igéit. Mesélt volna neki Arról, Akinek a nevére minden térd meghajol. Akit fel lehet ébreszteni a viharban. Aki nem vádol, nem hibáztat, nem emlegeti fel a múltat, hanem csak megkérdezi, hogy szeretjük-e, vagy csak utunkra bocsájt és kéri, hogy többé ne vétkezzünk. 

... 

Nyolc éves lehetett. Virágos hálóingében a fotel mögött bújt el és nagyon fázott. Kékfény. Talán ez volt a műsor címe. A szobában sötét volt. Félelmet keltett benne, amit hallott. Aztán haragot, dühöt és értetlenséget. Hogy tehetnek ezek az emberek ilyet? Miért bántják egymást? De leginkább azt nem értette, hogy miért nem mondja meg nekik senki, hogy nem jó, amit tesznek? Miért nem magyarázza el nekik valaki, hogy ez nem vezet jóra, ez a másiknak fáj. Ha ezt megértenék, akkor már azt is el lehetne nekik mondani, hogy sosem késő, és nincsenek egyedül ... 

... 

Nem állt oda elé. Nem olvasott neki a Bibliából. Kézen fogta inkább azt a kicsi lányt, a virágos hálóingében, magához ölelte szorosan, és imádkozni kezdett. Békességért könyörgött, kegyelemért, szeretetért mindazoknak, akik még nem tudják, hogy sohasem késő ... 

Rácz Kornélia

fotó:pinterest